2. rész

Donghae szemszöge

Napok teltek el azóta, amióta beszéltem Blair-rel. Az a lány gyönyörű. Annyira megkívántam, hogy addig megyek, amíg meg nem szerzem. Volt egy órám, így elmentem a városba kávézni. Napszemüveg, sapka, hogy senki ne vegyen észre.

Már visszafele sétálok, mikor egy ismerőst látok meg befordulni az egyik szűk kis utcába. Rögtön felismertem az öltözködéséről. Követni kezdtem és már mikor az utca közepén voltunk, átöleltem hátulról. Hatalmasat ugrott.

- Te? Mégis mit csinálsz? –kérdezte ledöbbenve, mikor meglátott.

- Csak sétálgatok. Nem kéne egy fiatal lánynak egyedül sétálnia ilyen helyeken. Bárki megtámadhatja. –vettem fel a csábító mosolyomat.

- Igen. Mint például ilyen perverzállat, mint te? –húzta fel a szemöldökét.

- Ohh kicsim, nem is tudod mennyire jó vagyok.

- Az egódból ítélve semennyire. –mondta lenézően, majd elindult.

- Miért viselkedsz így velem? Semmi rosszat nem tettem veled. –mentem mellé.

- Ismerem a fajtádat és nem kérek belőle. –mondta úgy, hogy rám sem nézett.

- Te sem vagy mindennapi eset szépségem.

- Ne nevezz így! Hívd így azokat a lányokat, akiket megfektetsz.

- Pont egy ilyen lánnyal beszélek. –mosolyogtam önelégülten. Mérgesen nézett rám, majd még gyorsabban kezdett el menni. Csak nevetve néztem, ahogyan távolodik.

- Találkozunk még szépségem. –kiabáltam utána.

Imádtam, mikor így látom. Olyan szenvedélyes és vad. Remélem az ágyban is ilyen. Vissza kellett mennem a próbára. Nem lehetett levakarni a mosolyt a képemről.

- Veled meg mi történt? –kérdezte Eunhyuk, a legjobb haverom.

- Emlékszel Blair-re?

- Az énekes csaj. Igen, mi van vele? –rántotta meg a vállát.

- Ő az új áldozatom. –mosolyogtam kajánul.

- És tudja már?

- Igen, de nagyon nem akarja. Nehéz lesz megszerezni, de annál jobb lesz a végeredmény.

- Sok sikert, de tuti, hogy őt nem fogod ágyba vinni. Nem olyan lány. Amúgy meg annyira kedves volt és szép. Miért csinálod ezt?

- Mert kedves és szép. Nem csak szép, ez a lány gyönyörű. És vad, magabiztos, tehetséges és őrülten dögös. Ezért kell nekem.

- Miért csak megfektetni akarod? –kérdezte értetlenül.

- Azt nem mondtam, hogy csak egyszer. –nevettem halkan, hogy a többiek ne hallják meg.

- Kíváncsi leszek, mi sül ki ebből. –veregette meg a vállamat.

- Én is.

Eunhyuk-kal mindent megbeszélünk. Ő is elmondja nekem az ilyen ügyeit és segítünk egymásnak, támogatjuk a másikat. Ő a legjobb barátom. Mindent tud rólam, ahogyan én is róla. Ezért is tudja, hogyha én egyszer akarok valamit, az úgy is lesz. Vagy megszerzem magamnak.

Blair szemszöge

Kiborít ez az ember. Hogy lehet valaki ekkora tapló? Egy bunkó idol, aki nagyra van magával. Nagyot fog koppanni, mert engem a világon, soha nem fog megszerezni.

Elintéztem még a dolgaimat, majd elindultam a bárba.

Nagyon jó este volt, szerencsére ő nem volt ott. Fáradtan estem haza. Elmentem fürdeni és pihenni egy kicsit a forró vízbe. Hirtelen megcsörrent a telefonom, de nem írt ki számot.

- Háló? –szóltam bele.

- Szia szépségem! Hiányoztam? –itt esett le, hogy ki beszél.

- Honnan tudod a számomat?

- Az most nem lényeg. Nem akarnál most találkozni velem? Csak egy séta, semmi több.

- Felejtsd el. Soha nem megyek el veled sehova se. –mondtam, miközben kiszálltam a kádból és magam köré csavartam egy törülközőt.

- Akkor más dolgokhoz kell fordulnom, hogy lássalak. –tette le a telefont.

- Miről beszél ez? –kérdeztem magamtól.

Ekkor csöngettek. Ahogy voltam, úgy mentem kinyitni az ajtót.

- Rég hallottam a hangodat. –mondta az idegen, ahogy kinyitottam az ajtót. Mosolyogva támasztotta az ajtófélfát.

- Komolyan rendőrséget fogok hívni. –mondtam dühösen.

- Ugyan már. Amúgy tetszik az öltözéked. –nézett végig rajtam, majd megnyalta a száját.

- Undorító vagy. Honnan tudod, hol lakom?

- Az legyen az én dolgom. Nem hívsz be? –nézett rám nagy szemekkel.

- Nem. –vágtam rá határozottan.

- Ejnye, nem illik így bánni egy vendéggel.

- Nem vagy vendég. –horkantam fel.

- Akkor mid legyek? Egy barát, vagy lelki támasz. Esetleg szerető? –kérdezte huncut mosollyal. Az agyamat eldobom, hogy mekkora bunkó.

- Senkim. –vágtam rá az ajtót és eljöttem onnan.

- Egyszer úgyis megunod ezt. Én várok rád szépségem. –kuncogott a zárt ajtó előtt.

Átöltöztem a pizsamámba és elmentem aludni. Holnap egész nap a Burlesque bárban leszek és a showt csináljuk. Kipihentnek kell lennem, hogy egész nap és este is toppon legyek.

Már reggel fél kilenckor ott voltam. Hamarosan a táncosok is megérkeztek. Nagyon közel állt hozzám ez a stílus, szerettem itt dolgozni.

- Blair, megnéznéd a ruhákat, hogy mindegyik rendben legyen? –kérdezte YiJung.

- Persze.

Minden számhoz más ruha tartozott és más kellék. Alaposan átnézegettem őket, hogy rendben legyenek. Jóban voltam az itteni lányokkal is. Teltek az órák, már csak azt vettem észre, hogy este van. Kinyitottunk és szépen érkeztek sorba a vendégek. Kezdődhetett a show.

YiJung-gal a színfalak mögül néztük az egészet. Nagyon jó este volt. Szerettük ezt a helyet, mert nem szokványos. Törzsvendégek jártak szinte ide, néha hoztak egy-egy új arcot is. Ennyi, nem kellett más.

Későn indultam haza, az egész ház csöndes volt. Már az ajtómat nyitottam, mikor megéreztem egy meleg leheletet a nyakamon, két kezet a derekamon és egy alakot, aki hátulról hozzám simult.

- Végre megérkeztél szépségem. –búgta a fülembe.

- Komolyan feljelentelek zaklatás miatt. –fordultam meg, de ő nem hátrált.

- Ugyan, én nem zaklatlak. Neked is jó lenne, tudom, hogy akarod. –kezdte el puszilgatni az arcélemet, majd a fülem tövét.