5. rész

Blair szemszöge

            Másnapra beszéltünk meg egy kis kávézást JuHwannal. Már első pillanattól kezdve szimpatikus volt nekem, ezért egyeztem bele. Meglátjuk mi sül ki.

            Otthon a találkozóra készülődtem. Kifinomult ízlésem volt. Egy világos szoknyát választottam, rózsaszínű felsővel és egy fehér magas sarkú. Szerettem csinos lenni.

Mire odaértem, ő már rám várt.

- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Foglalj helyet! –köszönt vidáman és kihúzta a széket.

- Köszönöm. –helyet foglaltam. Rendeltünk egy italt, majd beszélgetni kezdtünk. Mint tegnap, most is nagyon jól nézett ki. Tehetős ember lehetett, ami engem egy cseppet sem érdekelt.

- Mióta énekelsz? –kérdezte, mikor megkaptuk a kávénkat.

- Kiskorom óta. Azóta foglalkozok vele ennyire komolyan, amióta idejöttem.

- Mióta vagy itt?

- 4 éve. Szöul belopta magát a szívembe. Gyönyörű ez a város, nem bántam meg, hogy idejöttem. –kortyoltam bele az italomba.

- Én is nagyon szeretek itt élni.

- Mivel foglalkozol? –kérdeztem tőle kíváncsian.

- Az egyik csatornánál vagyok főszerkesztő.

- Komolyan? Ez lenyűgöző. –mondtam lehalva. Tényleg meglepett. Nem semmi.

- Köszönöm.

Órákon át beszélgettünk. Nem is tűnt fel, hogy így elszaladt az idő. Elköszöntünk egymástól, de megbeszéltük, hogy találkozunk még.

Azóta egy hét telt el. Szinte mindennap beszéltünk telefonon vagy találkozgattunk.

Ma délután is az egyik randinkról jöttünk haza. A lakásomig kísért, ahol megkért, hogy legyek a barátnője. Örömmel mondtam igent.

Két hete, hogy egy párt alkotunk JuHwannal. Nagyon jól megvagyunk eddig. Mindig eljön, megnézi a fellépéseimet.

A mai nap sem kivétel. Miután az utolsó dalomat is elénekeltem, elmentem az öltözőmbe átöltözni. Egyből a barátomat kerestem, akit meg is találtam a bárnál.

- Fantasztikus voltál, mint mindig. –ölelt meg.

- Köszönöm.

Egy édes csókot adott ajkaimra. Olyan figyelmes volt, olyan törődő. Tényleg megszerettem.

Elindultunk a kijárat felé. Bepattantunk a kocsijába, majd elvitt vacsorázni.

Még nem történt meg közöttünk az a bizonyos dolog, de türelmesen vár. Tudom, hogy hamarosan készen leszek rá, de biztos akarok lenni, hogy nem csak egy kört akar, aztán elhagy. Bár biztos vagyok benne, hogy nem így van.

Donghae szemszöge

Három hete nem láttam Blairt. Eleinte próbáltam hívni, de nem vette fel vagy kinyomta. Utána abba hagytam a próbálkozásokat. Nagyon hiányzott és ez megőrjített. Én nem szoktam ennyire sóvárogni egy lány után. Általában fordítva szokott lenni.

Egyik délután az ágyamon feküdtem és csak bámultam ki a fejemből, mikor barátom jött be.

- Rossz rád nézni. –ült le mellém.

- Köszi, ezt most jó volt hallani. –mondtam unottan.

- Nem úgy értettem. Mi van veled? Sosem vagy ilyen. –kérdezte, mire ránéztem.

- Nem tudom. Zavar, hogy haragszik rám.

- Blair? Te még mindig miatta sírsz? –döbbent le.

- Nem sírok, csak zavar. –ellenkeztem. Persze nem így volt, de neki nem akartam beismerni.

- Persze. Tudod mire gondolok?

- Mire?

- Tetszik neked. Nem is kicsit. Az zavar, hogy nem omlik a karjaidba. –húzta fel a szemöldökét- Te belé estél.

- Ez nem igaz. Csak nem szoktam meg, hogy visszautasítanak. –védtem magamat.

- Donghae. Itt gyötröd magadat egy lány után, akihez semmi közöd.

Fájt amit mondott, de igaza volt.

- Jó tényleg beleestem. –ismertem be halkan, miközben felültem.

- Rég hallottam tőled ilyet. –mosolygott elégedetten.

- De Hyukie, mit csináljak? Utál engem, amit megértek. De látni akarom.

- Tedd jóvá! És várj még egy kicsit.

Egy hét telt el, amióta beszéltem Eunhyukkal. Ötletem sem volt, hogyan engeszteljem ki.

Egyik este a fiúkkal elmentünk a bárba, ahol Blair énekelt. Már nagyon látni akartam, de féltem, hogy mit fog szólni. Így jobb a fiúkkal, nem akarok egyedül odamenni.

Rendeltünk valami piát, majd kezdődött is a koncert.

Le sem vettem a szememet róla. Gyönyörű volt és boldog. Boldognak láttam. Nem tudtam, hogy ezt most csak megjátssza vagy tényleg túltette magát rajta. Igaz egy hónap eltelt, de én még mindig szenvedek.

A koncert után a hátsó folyosón vártunk rá. Nem sokkal később meg is jelent. Mint mindig, most is gyönyörű volt. Mindig jól nézett ki, mindig odafigyelt a külsejére. Nagyon bele volt merülve a telefonjába, így észre sem vett minket.

- Régen láttunk énekesnő. –szólalt meg Leeteuk, mire felkapta a fejét.

- Úristen. Ne haragudjatok, nem vettelek észre titeket. Hogy vagytok? –mosolygott kedvesen. Nem nézett rám, ami fájt.

- Jól, sokat dolgozunk. Veled mi a helyzet?

Ahogy ezt Teukie ki mondta, egy fiatal férfi lépett Blair mögé és puszilta meg az arcát.

- Ohh fiúk, hadd mutassam be nektek JuHwant, a barátomat. –bújt az említetthez.

Tátott szájjal néztem rájuk. Barátja? Nem ez nem lehet. Komolyan ezzel a gyerekkel van együtt? Összetalálkozott a tekintetünk Blairrel. Látta a szememben a szomorúságot és a döbbenetet. Mélyen néztünk egymás szemébe, majd elfordította a fejét.

- Nekünk most mennünk kell. További jó szórakozást nektek. Majd még összefutunk. Sziasztok. –mondta Blair, majd távoztak. Néztük még, ahogyan ölelve elsétálnak.

Fájdalmat éreztem belülről. Ha nem rontom el azon az estén, akkor most engem ölelne, velem menne haza, engem szeretne. Az enyém lenne.

Az biztos, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot. Lee Donghae vagyok. Engem nem ver le egy ilyen gazdag senki. Blair engem fog szeretni.

Blair szemszöge

Fájdalmat és döbbenetet láttam Donghae szemében. Hirtelen megsajnáltam, de ez gyorsan el is múlt. Megbántott engem és megalázott. Nem fogok megbocsájtani neki.

Miután eljöttünk a fiúktól, hozzám mentünk. Most csak JuHwannal akartam lenni.

Átöltöztünk, majd leültünk TV-zni. Fejemet mellkasára hajtottam, ő átölelt engem és simogatott. Egy idő után pici puszikat éreztem meg a vállamon, majd a nyakamon.

Ráemeltem a tekintetemet és hosszasan néztük egymást. Forró csókban olvadtunk össze, miközben ledöntött a kanapéra. Készen állok erre?