3. rész

Donghae szemszöge

Kicsi csókokkal leptem el a nyakát. Azonnal ellökött, de én élveztem azt a pár pillanatot.

- Mégis mit képzelsz magadról? Azért mert idol vagy, azt hiszed, mindent megtehetsz? –nézett rám dühösen. Én csak mosolyogtam, mint egy vadalma.

- Ugyan szépségem. Miért ellenkezel ennyit? –szorítottam a falhoz és simultam hozzá.

- Undorító perverz állat vagy. Tűnj el innen és ne nyúlj hozzám! –mondta, majd beiszkolt az ajtón és rám vágta. Jó, kezdek kiborulni. Sosem kellett még ennyit küzdenem egy nőért. Csak azért is megpuhítom. Haza mentem és egyből aludni készültem.

Blair szemszöge

Undorító disznó. Egyből a zuhanyhoz mentem és lemostam magamról az undorító nyál maradványait. Komolyan, hogy lehet valakinek ekkora arca?

Másnap este a kedvenc báromban léptem fel. Megittam egy italt kezdés előtt, ami általában hagyomány volt. Hogy kellően ellazítson estére.

Itt mindig több számmal léptem fel, mint a többi klubban. Imádtam ezt a helyet. Olyan hangulatos volt és itt léptem fel először. Ezért maradt meg annyira bennem.

A koncert után a pulthoz mentem és kértem a szokásos italomat.

- Nocsak, kit látnak szemeim? –jött egy hang mögülem.

- Komolyan követned kell mindenhova? –fordultam meg. Ekkor láttam, hogy közvetlen mögöttem volt, így majdnem összeértek ajkaink.

- Ez a helyzet nagyon tetszik. De egy másikat is szívesen kipróbálnék. –búgta.

- Ki foglak tiltani erről a helyről. És az összes többiről is.

- Ugyan szépségem, egy idolt nem tilthatsz ki. De most gyere! –ragadta meg a kezemet és húzni kezdett. Nyafogtam, próbáltam szabadulni, de nem jött össze.

Az egyik páholyba vitt, majd becsukta az ajtót.

- Minek jöttünk ide? –kérdeztem.

- Itt senki nem zavar meg minket. Nyugodtan lehetünk kettesben. –ült le mellém szorosan.

- El is felejtheted. –álltam volna fel, de visszarántott. Lefektetett az ágyra, átnyúlt felettem és felém térdelt. Hirtelen a vér is megfagyott bennem.

- Ez a helyzet sokkal jobban tetszik. Csak nem ijedtél meg? –kérdezte kaján vigyorral.

- Nem. –vágtam rá.

- Reméltem is. Mert egy ilyen lánynak, mint te, ez a helyzet nem szabad, hogy gondot okozzon. 

- Miattad kínos, mivel undorodom tőled. –vágtam vissza.

- Segítek rajta. –ezzel az ajkaimra tapadt. Szenvedélyesen és tüzesen kezdte el falni azokat. Nyelvével ajkaimat nyalogatta, majd átdugta az én számba.

Mivel kezeivel az én kezemet fogta, így nem tudtam lelökni magamról. Ahogy ellenkeztem, úgy vadult ő. Belehümmögött a csókba, amit én is követtem. Meg kell mondjam, őrült jól csókolt, de nem vesztettem el az önkontrollomat. Hirtelen felhúztam a térdemet, így becses kincsét találtam el. Fájdalmasan felnyögött, majd mellém esett az ágyra.

- Ezt neked, ha kikezdesz velem. –mondtam és ott hagytam. A bárból is eljöttem, hogy még véletlenül se találkozzak vele. Kicsit azért sajnáltam, mert nem lehetett kellemes érzés, de nem foglalkoztam vele. Hogy jön ahhoz, hogy csak így letámad? Ezek után megnézem, hogy környékez meg.

Donghae szemszöge

Összeszorított szemekkel feküdtem az ágyon. Elmondhatatlanul fájt az ágyékom, ahol megrúgott. El sem hiszem, hogy ezt tette. Éreztem, hogy tetszett neki a csók. Mellesleg annyira jó érzés volt, mikor összetalálkozott a nyelvünk. Olyan tüzes volt és szenvedélyes, ahogyan elképzeltem. Milyen lehet az ágyban, ha egy kis csókkal így beindított?

Miután csökkent a fájdalom, elindultam haza. Úgyis tudtam, hogy már nincs itt. Majd legközelebb megpróbálom megint. Nehogy azt higgye, hogy ennyitől megtántorodok. Addig nem állok le, amíg el nem élvez alattam.

Ahogyan a közelében vagyok, annál jobban kezdek beleesni. Vissza kell fognom magamat. Egy kalandnál nem lehet több. Max kettő, de ennyi.

Másnap egész nap próbáltunk. Dögfáradtan estem haza, a többiek már otthon voltak. Ilyenkor együtt laktunk, de volt egy külön házam is.

- Ti meg hova mentek? –kérdeztem tőlük, mikor megláttam, hogy ki vannak öltözve.

- Megmutatjuk a többieknek Blairt. Te nem jössz? –kérdezte Leeteuk.

- Dehogynem.

Felpattantam, átöltöztem és már indultunk is. Nem érdekelt mennyire voltam fáradt, látnom kellett. Egy távolabbi asztalhoz ültünk le. Ahogy rendeltünk italt, úgy kezdődött a műsor.

Egy ezüstösen csillogó ruha volt rajta, ami nem a hosszúságáról volt híres. Hozzáillő smink és cipő. Gyönyörű volt.

A fiúknak tetszett az előadás, egyből a színfalak mögé mentünk. Persze beengedtek minket.

- Üdv az énekesnőnek. –nyitott be a vezetőnk, majd követtük.

- Sziasztok! De rég láttalak titeket. –mosolygott és állt fel azonnal. Hazudsz szépségem, mert tegnap elég jó találkozónk volt. Persze erről senki nem tudott.

- Bemutatnám neked a csapat többi tagját. –ismerkedett meg a többiekkel. Sokat beszélgettünk még az öltözőjében. Mi menni készültünk, de megbeszéltük, hogy máskor is jövünk, ha ő is eljön az egyik fellépésünkre.

Már mindenki kiment, mikor észrevétlenül visszaosontam hozzá. Éppen öltözött, de ahogyan meglátott egy köntöst csavart maga köré.

- Már megint te? Miért nem lepődök meg? –mondta gúnyosan.

- Ejnye szépségem. A tegnapi miatt ez a minimum, hogy bejöhetek. –mentem közel hozzá.

- És mi lenne a maximum?

- Ha kiengesztelnél valamivel. Tudod, nagyon fájt, amit tegnap okoztál.

Gondolkozott pár pillanatig, majd rám nézett. Arcomat kezei közé fogta és erősen megcsókolt. Ő, megcsókolt engem! Teljesen lefagytam. Szenvedélyesen tépte ajkaimat, majd bele is nyögött a csókba. Egy nagy cuppanással vált el tőlem.

- Megfelel? –kérdezte mosolyogva.

- Meg. –mondtam még mindig sokkos állapotban.

- Akkor mehetsz is. –lökött ki az öltözőből. Hatalmas vigyorral a fejemen mentem vissza a többiekhez.

- Veled meg mi történt? –kérdezte Eunhyuk.

- Semmi különös. Minden a legnagyobb rendben van. –vigyorogtam tovább.

Lassan, de enyém lesz ez a lány. Lehet, hogy nem így kéne viszonyulnom hozzá. Mostantól egy újabb stílust mutatok neki, ami szintén én vagyok. Csak ezt az oldalamat kevesebben látják, de ő megérdemli, hogy megismerje. Amikor kiértünk a klubból, egy nem kellemes látvány fogadott. Elöntött a düh teljesen.