4. rész

Donghae szemszöge

Blairt láttam meg egy fickóval nevetgélni és sétálni egy autó felé. Nem tudom, miért de iszonyatosan dühös lettem. Féltékeny lennénk? Nem az biztos nem, csak mérges.

Elindultunk feléjük a fiúkkal, majd szúrósan néztem rá.

- Fiúk, sziasztok! –köszönt boldogan- Hadd mutassam be nektek a nagybátyámat, Tomot. –mutatott a mellette álló fiatalemberre. Ekkor esett le az állam. A nagybátyja? Én meg itt dühöngtem magamban.

- Sziasztok. Örülök a találkozásnak. Sok jót hallottam rólatok. –mondta kedvesen.

- Mi is örülünk. –hajoltunk meg.

- Nekünk most mennünk kell. Majd találkozunk még fiúk. –szálltak be a kocsiba és elhajtottak. Este az ágyamban eszembe jutott a csókja. Még vagy ezerszer át akarom élni azt.

Két nap telet el. Megállás nélkül dolgoztunk, minden este fáradtan estünk haza. Nem volt időm meglátogatni őt és szerintem a héten nem is tudom. De kitaláltam egy kis meglepetést, hogy megmutassam neki a másik oldalamat.

Ma délután meg is csináltam és vártam, hogy ad-e valamilyen reakciót.

Blair szemszöge

Sokat próbáltam mostanában. Emellett új dalokat kezdtem el írni. Minden időmet ezzel töltöttem el. Ma éppen az öltözőmben sminkeltem, mikor kopogtak.

- Tessék? –szóltam ki, majd egy futárfiú jött be az ajtón.

- Ezt Blair Garden-nek hoztam. –tartott a kezében egy hatalmas virágcsokrot. Gyönyörű volt és akkora, hogy én ilyen nagyot még nem láttam. Bárki is küldhette nem spórolt.

- Én lennék. De ki küldte? –vettem át.

- Azt mondták, ne mondjam el. Viszlát hölgyem. –hajolt meg és elment. Jobban szemügyre

vettem az ajándékot és találtam egy kis levelet.

„Szia szépségem!

Régen láttalak, nagyon hiányzol. Sokat dolgozok, így nem tudok menni hozzád. Gondoltam               megleplek, remélem tetszik. Csak tudd, hogy te százszor szebb vagy ennél.

Csókol Donghae.”

Nagyon meglepődtem ezen az ajándékon. Nem mondom, hogy nem esett jól, mert nagyon is.

Kedves gesztusnak találtam. Egyből írtam neki egy üzenetet.

„Nagyon köszönöm, gyönyörű csokor. Meglepődtem, hogy te ilyenre is képes vagy. Észrevettem, hogy nem vagy itt, mert nem zaklatnak percenként. Még egyszer köszönöm.

Puszi Blair.”

Kitettem az asztalomra, majd folytattam a sminkelést. Pár perc és jött egy üzenet, amire válaszoltam. Végig SMS-eztünk egymással, ameddig el nem kezdődött a fellépésem. Sok sikert kívánt. Sokkal jobb lett a kedvem tőle. Annyira édes volt. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ilyen vagy csak megjátssza?

Egy hét telt el. Azóta szinte minden másnap üzeneteket küldözgettünk egymásnak. Ma egész nap otthon voltam és a dalokon dolgozgattam. Ma nem kellett fellépésre mennem.

Otthon voltam, ültem a kanapémon és firkálgattam egy füzetbe. Nem jött ihlet, nem tudtam írni. Elmerengtem a gondolataimban, mikor kopogásra lettem figyelmes. Gyorsan felpattantam és kinyitottam, de a szám is tátva maradt.

- Te meg mit keresel itt? –kérdeztem ledöbbenve.

- Téged szépségem. –mosolygott, majd bejött mellettem. Becsuktam az ajtót és kérdőn néztem rá. Ő csak méregetett engem, miközben kajánul mosolygott. Egy tapadós térdnadrág volt rajtam, egy ejtett vállú felsővel, ami alatt egy kis top volt.

- Régen láttalak és már nem bírtam ki. –jött közelebb.

- Ezért rám törsz a lakásomban? –húztam fel a szemöldökömet.

- Dehogy török. Csak látni akartalak. Miért? Azt ne mondd, hogy zavarok! –húzott hirtelen magához. Nagyon közel volt az arcunk, a levegő is megállt bennem.

- Elég sok a dolgom. Dalokat kell írnom, erre te idejössz és letámadsz.

- Szépségem ez nem letámadás. De ez igen. –és hirtelen ajkaimra tapadt. El akartam lökni, de olyan szorosan húzott magához, hogy semmi esélyem nem volt. Nekinyomott a falnak és hozzám simult. Vad táncot jártak a nyelveink. Miközben oldalamat cirógatta, hirtelen hozzám dörzsölte az ágyékát. Belehümmögtem a csókba. Átfontam a kezemet a nyaka körül. Mikor keze becsúszott a pólóm alá, azonnal ellöktem magamtól.

- Menj innen! –mondtam határozottan.

- Mi? Miért? Csak most lendültem bele, nem állhatunk le. –jött közelebb, de elmentem előle.

- Épp ezért hagyjuk abba. Én nem akarok tőled semmit és nem leszek a kalandod.

- De nem lennél.

- Több éjszakára sem leszek a kalandod. Menj el! És keres egy ribancot magadnak!

- Már találtam egyet. –mondta gúnyosan, de azonnal leesett neki, hogy mit is mondott. Hatalmas pofon csattant az arcán. Könnyek gyűltek a szemembe és remegtem az idegtől.

- Azonnal tűnj el te mocskos állat! –mondtam lassan, de határozottan.

- Blair én annyira sajnálom. Nem akartam, esküszöm nem gondoltam komolyan.

- Fog be! –ordítottam- Azt mondtam tűnj innen! És ha egyszer elmersz jönni az egyik klubba, feljelentelek. Nem érdekel ki vagy, vagy hogy mennyi pénzed van.

- Blair, kérlek

- Tűnj innen! –ordítottam. Miközben folyni kezdtek a könnyek az arcomon. Nem tudott mit csinálni, szomorúan elhagyta a házamat.

El sem hiszem, hogy mit mondott. Visszaültem sírva a füzetemhez. Valamiért ömleni kezdtek belőlem a szavak. Ennyi előnyöm származott belőle.

Késő estig írtam, amíg el nem nyomott az álom. Reggel nyúzottan keltem fel és mentem be a klubba. Egész napos próba után, semmi kedvem nem volt vigyorogni és énekelni.

A fellépés után egyből hazaindultam. Nagyon matattam a táskámban, így nem vettem észre, hogy neki megyek valakinek.

- Ne haragudj, de nem láttalak. –hajoltam meg.

- Ugyan semmi gond. Te vagy az énekes? –esett le neki. Ekkor néztem rá. Egy nagyon helyes, fiatal férfi állt előttem. Márkás ruhákban, látszott, hogy ad a külsőjére.

- Igen, én lennék. –mosolyogtam.

- Fantasztikus hangod van. Hadd mutatkozzak be. A nevem Im JuHwan. –nyújtott kezet.

- Blair Garden. –fogadtam el a kézfogását.

- Lenyűgöző a tehetséged. Sokat járok ide, hogy megnézhessem az előadásodat. –bókolt.

- Köszönöm, ez nagyon kedves volt tőled.

- Szerintem ezzel még sokan mások is így vannak. –válaszként csak lehajtottam a fejemet.

- Rossz emlékre tapintottam. Ne haragudj. –kezdett bocsánatot kérni.

- Ugyan, semmi gond. –nevettem.

- Esetleg lehetne róla szó, hogy máskor is találkozzunk? Szívesen megismernélek.

- Persze, örömmel. –egyeztem bele mosolyogva.