Blair szemszöge
Jól esett,
hogy a fiúkkal lehettem egész éjszaka. Nem éreztem magamat egyedül és fel is
vidítottak. Ittunk pár pohárral, miközben végig beszélgettünk.
- És hogy vagytok? –kérdezte Eunhyuk.
- Jól, nagyon jól. –válaszoltam mosolyogva.
- Valami bensőségesebb infót akartunk hallani. –néztek rám
huncutul.
- Semmit nem fogtok hallani. –nevettem.
- Akkor nincs kedvetek táncolni? –kérdezte Siwon.
- Menjetek csak, én levegőzök egyet. –mondtam, majd
kisétáltam a teraszra.
Donghae szemszöge
Ahogy kiment Blair, Eunhyuk egyből hozzám hajolt.
- Menj utána! Legyetek egy kicsit egyedül. –súgta, hogy a
többiek ne hallják.
Nem kellett kétszer mondania, azonnal felpattantam és utána
mentem. Háttal állt nekem, így nem vett észre. Elég hűvös volt kint, ezért
lekaptam magamról a zakómat és ráterítettem.
Hirtelen kapta hátra a fejét. Ahogy meglátott elmosolyodott.
- Köszönöm. –fordította vissza a fejét.
- Valami baj van? –álltam mellé szorosan. Minél közelebb
voltam hozzá, annál jobb volt.
- Nem csak, csak jó itt lenni egy kicsit. –nézte a város
fényeit.
- Zavar, ha álldogálok veled?
Válaszként csak megrázta a fejét. Egy ideig néztük a várost,
de az én tekintetem inkább rátévedt. Olyan gyönyörű volt. Hiába volt sötét, én
tökéletesen láttam.
Haja szépen omlott a vállára, finom illata áradozott belőle.
Annyira szeretném, ha az enyém lenne. Észrevette, hogy őt nézem és félve
pillantott rám.
- Lehet nem kéne ilyet mondanom, de gyönyörű vagy. –ismertem
be halkan.
- Köszönöm. –hajtotta le a fejét elpirulva.
- Nézd Blair, én tényleg szörnyen sajnálom, amit akkor
mondtam. Esküszöm, hogy nem gondoltam úgy.
- Semmi baj, nem haragszom. –mondta kedvesen.
- Komolyan? –kerekedett ki a szemem.
- Igen. Gondolkoztam és tudom, hogy nem gondoltad komolyan.
Megbocsájtok.
Örömömben csak magamhoz húztam, jó szorosan. Éreztem, hogy
meglepődik, de viszonozta az ölelésemet. Nagyokat szippantottam édes illatából
és élveztem a helyzetet.
- Donghae, kérdezhetek valamit? –húzódott el.
- Persze.
- Tetszem neked? –kérdezte kíváncsian.
Hirtelen a levegő is elakadt bennem. Most mit válaszoljak?
Bevallhatom neki itt és most és akkor az enyém lehetne. De szereti a barátját,
nem akarom tönkre tenni. Miket beszélek én? Tőlem nem vehetnek el egy lányt
sem, főleg nem Blairt.
- Igen. –mondtam teljesen határozottsággal.
- Miért? –kérdezte ledöbbenve.
- Nézd, kedves vagy, jó fej. Téged nem érdekel, hogy ki
vagyok, a szemembe mondasz mindent. Úgy kezelsz, mintha nem lennék idol. Ami
őrült jó érzés.
- De nekem barátom van. –távolodott el.
- Tudom és szörnyű a tudat, hogy nem lehetsz az enyém. Én
kedvellek Blair.
Blair szemszöge
Teljesen ledöbbentem Donghae vallomásán. Igazából nem tudom
hova tenni. Eddig olyan bunkó volt, lekezelő, most pedig olyan őszinte.
- Kérlek, ne ijedj meg! De már el kellett mondanom.
–folytatta halkan.
- Nem semmi, csak meglepődtem. És most jobb, ha megyek.
- Ne, ne menj el! –nyúlt utánam.
- Fáradt is vagyok, majd találkozunk.
Azonnal eljöttem a klubból és meg sem álltam hazáig. Otthon
lefeküdtem, de nem jött álom a szememre. Csak gondolkoztam a történteken.
Másnap semmi dolgom nem akadt, így takarítottam, főztem
ebédet, majd ebéd után lepihentem egy kicsit. Mikor már elnyomott volna az
álom, csöngettek.
- Szia! Ez a tied. –mondta az idegen és a kezembe nyomott
egy csokis dobozt.
- Mit keresel te itt?
- Téged. Látni akartalak és beszélni veled. –jött bentebb.
- Miről akarsz beszélni?
- Tegnap én már elmondtam, mit érzek. Azt szeretném, ha te
is elmondanád. –komolyodott el.
- Donghae, nekem barátom van, akit szeretek.
- Ne mondd ezt! És azt se, hogy semmit nem érzel irántam.
- Nem mondom, mert jó fej vagy és szimpatikus. De akkor se
hagyom ott a barátomat.
- Ha ő nem lenne, akkor járnál velem? –nézett kíváncsian.
- Nem tudom. Nem fogok a karjaidba esni azért, mert idol
vagy. Sokszor bunkó vagy, öntelt és nagyképű. Engem nem az az ember érdekel,
aki a színpadon van. Hanem az igazi.
- Itt van. Ez vagyok én. –mutatott magára.
- Sajnálom Donghae, most jobb, ha mész. –toltam az ajtó
felé.
- Blair, kérlek, csak gondold át.
- Nincs mit átgondolni.
- De van! Én kedvellek, nagyon. Tudom, hogy tetszem neked.
- De szeretem JuHwant. –jelentettem ki határozottan. Nem
akarta felfogni ésszel.
- Te nem tudod milyen. Előtted mutatja a jó fiút, közben meg
egy senki. Engem is megfenyegetett, hogy maradjak távol tőled, különben kitálal
a sajtónak.
- Hazudsz! Hogy mersz ilyet mondani? Sosem tenne ilyet.
- Esküszöm, hogy igazat mondok. Blair, meg akarlak óvni
tőle. –jött közelebb.
- Ez az én dolgom, ne avatkozz bele! Sosem bántana engem,
mert szeret. Most pedig tűnj el innen! –folytattam határozottan.
- De ne felejtsd el, én mindig itt leszek.
Nem válaszoltam csak bezártam az ajtót. Felzaklatott ezzel a
hazugsággal. JuHwan szeret engem, nem tenne ilyet.
Donghae szemszöge
Csalódottan mentem le a kocsimhoz és indultam el haza. Nem
hitt nekem és tudom, hogy képes lenne bántani őt. He ha megtudom, hogy
hozzáért, megölöm. Otthon ledobtam a cuccomat és az ágyamra vetődtem.
- Hogy ment? –kérdezte Hyukie.
- Rosszul. –mormogtam.
- Nyugi, jobb lesz, csak neki is kell egy kis idő. Rá fog
jönni, hogy a barátja egy seggfej.
- És, ha nem? Nem fogom tudni elviselni, hogyha bántja őt.
Pedig képes rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése