9. rész

Donghae szemszöge

            Haboztam egy kicsit a válaszommal. Képes lennék rá? Képes vagyok kimondani, hogy mit érzek? Igen. Én szeretem, akarom őt. Mi állít meg ebben? Gyenge lennék? Nem, nem vagyok az. Lee Donghae nem gyáva alak.

- Blair az. –nyögtem ki határozottan. Félve néztem rá és meglepődöttséget láttam rajta. A szája is tátva maradt, majd lassan észhez tért.

- Az a Blair, akit én is ismerek? –kérdezte még mindig lesokkolva.

- Igen.

- Úristen. De hogy? És ezt tudja?

- Nem tudom. Eleinte csak le akartam fektetni, hiszen ismersz. –kuncogtam, mire bólintott mosolyogva- Aztán egyre jobban megtetszett. Majd miután összevesztünk, lelkiismeret fordulásom volt és zavart, hogy utál. Majd megtudtam, hogy barátja van. Féltékeny és dühös lettem, amiért nem velem van. És egyre jobban megszerettem és nem mondok le róla. Az enyém lesz. –jelentettem ki határozottan.

- Én szurkolok neked tesó. Nektek. –mondta kedvesen.

- Komolyan? –döbbentem le.

- Igen. Blair gyönyörű lány. Bevallom, nekem is nagyon tetszett, de nem ennyire vagy még nem. De most már tudom, hogy te mit érzel iránta, így nem akarok közétek állni.

- Neked tetszett?

- Persze, még most is. Olyan közvetlen és szép és minden, amit te is elmondtál. Hajrá tesó, mert ő tényleg megérdemli, hogy küzdjenek érte.

- Köszönöm hyung.

Először meglepődtem, hogy neki is tetszik Blair, de aztán megbékéltem vele. És hálás voltam, amiért átadja nekem a terepet. Imádom a fiúkat, mert mindig számíthatok rájuk.

Fáradtan mentünk haza az étteremből, majd szinte azonnal aludni ment az egész csapat.

Blair szemszöge

A kanapémon ébredtem fel. A hangulatom nem lett jobb, de muszáj volt bemennem, dolgozni.

Elpróbáltuk a dalokat, amivel elment az egész nap. Este már a fellépésen is túl voltam. Mire visszamentem az öltözőmbe egy csokor virág fogadott. Nem volt kártya, se semmi.

Megkérdeztem a futárokat, az ott dolgozókat, de senki nem tudta kiküldte. Ekkor kaptam egy SMS-t, amiben ez állt: „Nem a barátod küldte az üzenetet. Hanem egy másik fiú, aki odáig van érted és sokkal jobban megbecsülne, mint a barátod. Fantasztikus voltál ma. Csók”

Ötször is elolvastam az üzenetet, de még mindig ledöbbenve ültem a tükör előtt. Ki ez? Le volt rejtve a száma, így rá se kereshettem. Remélem nem valami idegbeteg őrült, vagy ilyesmi.

Nem volt sok időm ezen gondolkozni, mert kopogtak. JuHwan jött be rajta.

- Szia kicsim, nagyon jó voltál. –mosolygott kedvesen.

- Köszi. –mondtam halkan.

- Nézd, én nagyon sajnálom a tegnapit. Nem akarom, hogy egy ilyen apróság miatt rosszban legyünk. Kérlek, bocsáss meg! Szeretlek és hiányzol.

- Rendben, megbocsájtok, de ne féltékenykedj, mert nincs rá okod. –álltam fel.

- Tudom kicsim. –ölelt meg, amit viszonoztam. Szorosan hozzábújtam. Jól esett végre olyan karjaiban lenni, aki igazán szeretett.

- Indulhatunk? –húzódott el tőlem mosolyogva.

- Még összeszedem a cuccaimat, de a kocsinál várj meg! Mindjárt megyek. –mondtam, majd úgy tett, ahogy mondtam. Nem vittem magammal a rózsát, mert nem akartam, hogy kérdezősködjön. Még mindig kíváncsi vagyok, hogy ki küldhette, de rá fogok jönni.

Egy hét telt el azóta. Nem kaptam semmilyen jelet az idegen felől, így ráhagytam a dolgot. Biztos csak valaki szórakozgatott.

Jól megvagyunk JuHwannal is, szeretem őt. Ma is éppen őt kísértem a reptérre, mert elutazik egy hétvégére, valami tárgyalások miatt.

- Vigyázz magadra édes. Hiányozni fogsz. –szorított magához szorosan.

- Te is nagyon vigyázz. Hívj, amikor csak tudsz.

- Rendben kicsim. Szeretlek.

- Én is téged. –egy hosszú édes csókot váltottunk, majd elment. Lassan indultam vissza a kocsimhoz és egyből haza mentem. Mivel csak este kell mennem a klubba, így az egész napom szabad volt. Pihentem egy kicsit, aztán takarítottam. Éppen ebédet csináltam, mikor érkezett egy üzenetem. Megint attól az ismeretlen számtól.

„Szia Blair. Remélem tetszett a virágcsokor? Kíváncsi leszek, mit szólsz a következő ajándékhoz….”

Ahogy ezt elolvastam, csöngettek. A vér is megfagyott bennem, majd óvatosan az ajtóhoz mentem. Kinéztem, de nem láttam senkit, ezért kinyitottam. Egy hatalmas doboz volt ott. Lassan behúztam a lakásomba, majd megrúgtam egy kicsit. A kezembe vettem egy esernyőt és kinyitottam. Semmi veszélyes dolog nem volt benne. Jobban kinyitottam és megláttam egy hatalmas plüss macit. Akkora volt, hogy alig tudtam átölelni.

Ekkor jött még egy üzenet: „Ez a maci olyan édes, mint te. Ő mindig veled lesz.”

Nem bírtam tovább ezért visszaírtam neki. „Ki vagy te? Miért írogatsz, és miért küldözgetsz ajándékokat? Egész nap utánam koslatsz, jobb dolgod nincsen?”

Vártam pár percet a válaszra, ami meg is jött. „Nyugodj nem vagyok őrült megszállott. Csak egy férfi, aki szeret téged. Egyelőre nem mondok semmit magamról, de ki fogod találni szépségem. Csókollak”

Az agyamat eldobom ettől a valakitől. Inkább lenyugtatom magamat és nem törődök vele. Lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Eszembe jutott a maci. Magamhoz vettem és megnéztem. Tényleg nagyon aranyos volt és puha. Úgy döntöttem megtartom. Bárki is legyen, aki ilyeneket küldözget, kiderítem.

Donghae szemszöge

Hosszú, kemény és fárasztó napok után döntöttünk úgy, hogy páran elmegyünk az egyik bárba. Pont ahol Blair is fellépett. Sajnos az előadása végére értünk oda, de láttuk, hogy leül a bárba, így mis oda mentünk.

- Csatlakozhatunk? –szólaltunk meg, mire hátra kapta a fejét.

- Persze, gyertek. –mosolygott kedvesen. Mind helyet foglaltunk az egyik kis asztalnál.

- Hogy-hogy egyedül vagy? –kérdezte Eunhyuk.

- JuHwan elutazott valami tárgyalás miatt. Így a hétvége és a mai napot egyedül töltöm. Ezért maradtam itt egy kicsit lazítani. –mondta.

Felcsillant a szemem, hogy egyedül van. Akkor most nyugodtan lehetek vele. Nem mintha érdekelne a barátja, de így jobb.

- Akkor nem bánod, ha ma este veled tartunk? –kérdezte Siwon.

- Ugyan, dehogyis. –kuncogott.

Nagyon jól telt az esténk. Végre vele lehettünk. És kihasználom, amíg egyedül van.