14. rész

Donghae szemszöge

            Egy hét telt el az első ’randink’ óta. Azóta rengetegszer elhívtam valahova. Vagy egy italra vagy csak egy kis beszélgetésre. Volt, hogy filmeztünk.

Egyikőnk sem jelentette ki, hogy az randi, de az volt. Ha két ember bevallja egymásnak, hogy tetszik a másik és utána találkozókra járnak, az randi. És egyre jobban tetszik ez a lány.

- Donghae, te szerelmes vagy. –jelentette ki nyugodtan Eunhyuk. Egyik este felmentünk a tetőre. Vittünk pár italt és elbeszélgettünk.

- Dehogy vagyok. –nevettem ki.

- De igen. Randikat szervezel magatoknak, amikről vidáman jössz haza. Te egyre jobban beleestél. Te szereted. –nézett rám mosolyogva.

- Én szeretem. –mondtam ki halkan.

- A te szádból sem hallani ilyet sokszor. –veregette meg a vállamat.

- És most mit tegyek? Nem mondhatom meg neki. –néztem rá kétségbeesetten.

- Miért nem? –fakadt ki.

- Mi van, ha ő nem érez ennyit irántam? Mindent elrontanék, lehet ennyi lenne az egész. Amit nem akarok, mert jól érzem magamat vele.

- Miért ne érezne? Ő sem csupán kedvel téged, ezt a vak is látja. Mióta vagy ilyen nyafogós kislány? –nevetett jóízűen.

- Még nem mondom el neki. –határoztam el.

- Tedd, amit jónak látsz. Támogatlak mindenben. –bólogatott.

- Köszi.

Tudom, hogy igaza volt Hyukienak, de még nem tehettem meg ezt a lépést. Annyira élvezem a mostani helyzetet, nem akarom elrontani.

Várok egy kicsit és majd meglátom mi lesz. Addig is kihasználok minden időt.

Blair szemszöge

Egy hét alatt szinte mindennap találkoztam Donghaeval, valamilyen módon. Kezdtem úgy érezni magunkat, mintha együtt lennénk.

Egyik nap korábban mentem be a bárba, mint kellett volna. Leültem az egyik asztalhoz. Néztem, ahogyan a zenekar próbál, táncosok készülődnek. A pincérek készítik elő a helyet. Feltöltik a bárpultot. Elkezdtem egy új dalt írni. Teljesen belemerültem a sorokba, mikor egy újabb SMS-em jött. Ugyanattól az ismeretlen számtól.

„Szia szépségem! Lehet, hogy nem írok sokat, de azért figyellek néha. Mostanában igazán boldognak tűnsz. Gondolom még mindig kíváncsi vagy, hogy kivagyok? Hamarosan megtudod. Ahogyan közelebb kerülsz a megfelelőhöz, annál hamarabb megtudod ki vagyok.”

Az agyamat eldobom ettől az embertől. Közelebb kerülök a megfelelőhöz, megtudom ki ez az ismeretlen alak? Mit jelentsen ez? Nem volt időm ezen gondolkozni többet, mert mennem kellett öltözni. Minden jól ment, már a rendes ruhámba öltöztem vissza, mikor megint kaptam egy hatalmas csokrot.

Attól a titkos idegentől, aki eddig üzeneteket küldözgetett. Tényleg, még nem is hallottam a hangját. Eddig csak írogatott, de sosem hívott. Szóval ismerem. Ha nem ismerném, akkor felhívna. De így nem tudom milyen hangja van.

Ahogy ezen gondolkoztam Donghae jött be az öltözőmbe mosolyogva.

- Szia! –köszöntem vidáman.

- Csodálatos voltál este, gyönyörű hangod van. –jött közelebb és megölelt.

- Köszönöm. –jöttem zavarba.

- Kitől van a virágcsokor? –mutatott az asztalra.

- Nem tudom. Vagyis van egy titkos idegen, aki hónapok óta üzeneteket küldözget nekem. Meg ajándékokat is. Ez is tőle van, de még nem jöttem rá ki az. –meséltem el.

- Tényleg? Biztos egy titkos rajongód. –mosolygott.

- Nem tudom. Eleinte azt hittem egy őrült, de ma már másképp gondolom.

- Van valami sejtésed, hogy ki lehet az?

- Nem, fogalmam sincsen. De majdcsak rájövök. –bólogattam.

- Van kedved sétálni? Mehetnénk együtt? –ajánlotta fel hirtelen.

- Persze, csak gyorsan elkészülök.

- Akkor megvárlak kint.

Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, majd kimentem Donghaehoz. Először a városban sétálgattunk, majd hazakísért. Olyan kellemes volt vele lenni. Mindig volt valami témánk, nem voltak kínos csendek. Egyre jobban megismertük egymást, közelebb kerültünk egymáshoz.

Rá egy hétre éppen otthon takarítottam, pakolgattam, mikor megcsörrent a telefonom.

- Háló? –vettem fel.

- Szia szépségem. Zavarok? –hallottam meg Donghae hangját.

- Nem, dehogy. Mit szeretnél?

- Találkozhatnánk holnap este a parkban?

- Persze, de miről van szó? –kérdeztem értetlenül.

- Mindent elmondok, de majd ott. Akkor holnap találkozunk szépségem. –ezzel letette a telefont. Olyan izgatott volt a hangja. Nem tudtam elképzelni, mire készülhet.

Másnap miután elkészültem, el is indultam a megbeszélt hely felé. Nem öltöztem ki annyira, mivel nem tudtam hova megyünk vagy mi lesz. Egy szűk nadrágot választottam, világos felsővel. Hajamat egy oldalra sepertem. Felvettem egy magas sarkút és készen is voltam.

Már kezdett sötétedni. Nagyon szép idő volt, szerettem ezt az időszakot a napban.

Messziről megláttam Donghaet. Kék inget viselt, egy fekete farmerrel. Nagyon jól nézett ki.

Elmosolyodott, ahogyan meglátott engem.

Donghae szemszöge

Legyökerezett a lábam, mikor megláttam Blairt. Olyan gyönyörű volt, hogy el sem hiszem.

Ahogy odaért hozzám, megölelt. Ekkor éreztem meg isteni illatát.

- Szia! Mi ez a hirtelen találkozás? –kérdezte.

- Mindjárt elmondom. De előtte hadd mondjam meg, hogy gyönyörű vagy. –néztem végig rajta. Ez a ruha kiemelte hosszú lábait és formás idomait.

- Köszönöm. –pirult el kissé.

- Azért hívtalak ide, mert szeretnék kérdezni tőled valamit, ami már nagyon régóta fogalmazódik bennem. –kezdtem.

- Mi az? –nézett rám kíváncsian.

- Először féltem, hogy te mit gondolsz erről, de már nem bírok magammal.

- Akkor kérdezd meg!

- Blair lennél a barátnőm?