20. rész

Blair szemszöge

            Két hét telt el, mióta lefeküdtünk Donghaeval. Nagyon jól megvagyunk, mintha közelebb kerültünk volna egymáshoz. Lassan a harmadik hónapunkat ünnepeljük.

Ma éppen a bárban dolgoztam és új dalokat írtam. Teljesen belemerültem a dolgokba, nem figyeltem semmire. Hirtelen kaptam egy SMS-t Donghaetől.

„Szia szépségem! Hiányzol nagyon, régen találkoztunk. Hívj, ha tudsz majd. Várom a holnap estét, hogy együtt legyünk. Szeretlek Donghae.”

Gyorsan válaszoltam neki, majd folytattam az írást. Napok óta nem találkoztunk. Holnap este jön át hozzám, hogy együtt legyünk végre.

Úgy tíz perc múlva érkezett még egy üzenetem. Attól az idegentől, aki régen ajándékokat küldözgetett. Bár már egy ideje nem hallottam felőle. Nagyjából, amióta együtt vagyok Donghaeval.

„Régen hallottam rólad, de azért figyellek. Kíváncsi vagyok a ma esti fellépésedre, bár sajnos nem lehetek ott, de azért gondolok rád. Örülök, hogy kijöttél a kórházból. Csókollak szépségem.”

Többször elolvastam az üzenetet, de kicsit lefagytam. Olyan ismerős volt, de nem tudtam honnan. És honnan tudja, hogy kórházban voltam? Tényleg követné minden lépésemet? Rá akarok jönni, hogy ki ez az ember. Mit akar tőlem? És miért nem mondja meg a nevét?

Megcsináltam az estét, minden jól ment. A jövő héten már, ha minden jól megy akkor az új számaimat adjuk elő. A legtöbb a mostani életemről szól és az érzéseimről. Donghaeról.

Másnap este az egész délutánom szabad volt, ami jól is jött. Megcsináltam a házat, csináltam vacsorát. Letusoltam, elkészültem az estére. Napok óta nem hogy nem találkoztam Donghaeval, de nem is beszéltem vele. Nagyon hiányzik már és vágyom rá. Hogy együtt lehessünk egy kicsit, ami ma este meg is fog történni.

Nyolc óra után csöngettek. Mosolyogva mentem ajtót nyitni. Ahogy lenyomtam a kilincset valaki betört rajta és hevesen nekem esett. Az illatából megismertem Donghaet és mosolyogva csókoltam vissza.

- Szia szépségem. –lihegte a számba.

- Stílusos belépőd volt. –kuncogtam, majd bentebb mentünk.

- Ne haragudj, de annyira hiányoztál. –húzott magához a derekamnál fogva.

- Te is nekem. Csináltam vacsorát, ha éhes lennél. –mutattam a konyha felé, de nem engedett.

- Én téged kérlek. –nézett kajánul, majd lágyan megcsókolt. Elhúzódott, belenézett a szemembe, majd édesen csókolózni kezdtünk.

Mámoros éjszakát töltöttünk el együtt, ami után ölelkezve beszélgettünk.

- El sem tudom mondani, mióta vágytam erre. –simogatta a hátamat és az oldalamat.

- Én is. Hiányoztál. –dünnyögtem a nyakába.

- Te is szépségem. Ígérem, hogy ezentúl többet találkozunk majd.

- Rendben, de most aludjunk. –mormogtam álmosan.

- Csak nem fáradtál el? –kérdezte pajkosan.

- Ne viccelődj! –ütöttem bele gyengéden a mellkasába.

- Rendben kicsim. Aludjunk. –puszilta meg a fejemet, majd elhelyezkedtünk és mindketten elmerültünk az álmokban.

Egy hét telt el a szenvedélyes éjszakánk óta. Azóta tényleg többet találkozunk, többször beszélünk. Ezen a héten énekeltem először az új számaimat. Az egyik este még Donghae is eljött és meghallgatott. Nagyon tetszett neki, aminek örültem.

Egyik este otthon ültem és olvastam, mikor megszólalt a telefonom.

- Szia édes. –köszöntem bele boldogan.

- Kicsim, átmehetnénk? –kérdezte, de éreztem a hangjában, hogy valami nincsen rendben.

- Persze, de mi történt?

- Majd ott elmondom. Tíz perc és ott vagyok. –tette le. Tényleg nem telt bele sok időbe és már a nappalimban ültünk.

- Mondd már el, mi történt! –kérleltem félve.

- Most tudtam meg, hogy el kell utaznom egy kis időre Japánba.

- Mi? Mennyi ideig?

- Két hét. –bökte ki nehezen.

- É-és mikor mész?

- Holnap.

- Mi? És csak most szólnak neked? –kérdeztem hangosabban.

- Nem. Az igazság, hogy már három napja tudom. –ismerte be és nézett bűnbánóan a szemembe.

- Három napja tudod és csak most szólsz nekem? –akadtam ki.

- Tudom, sajnálom. Én sem akarok elmenni és olyan jól megvoltunk, így nem akartam elrontani. Ne haragudj kérlek. –jött közelebb és fogta meg a kezemet.

- Nem haragszok, de elmondhattad volna.

- Tudom és sajnálom. –csókolt meg.

- Akkor csak ma lehetünk együtt. –váltam el egy nagy sóhaj kíséretében.

- Igen szépségem.

- Akkor aludj itt, kérlek!

- Ezt kérned sem kell. –mosolyodott el és csókolt meg hevesebben. Ki akartuk használni ezt a kevéske időt. Lefektetett a kanapéra, majd rám ereszkedett. Hosszas nyelvcsatát vívtunk egymással. Levette a pólómat és én is megszabadítottam a felsőjétől.

- Olyan gyönyörű vagy szépségem. –lihegte a számba és újra nekem esett. Szépségem. Sosem hívott így senki, csak ő. Megéreztem egyik kezét a lábam között, ami teljesen elvette az eszemet. Kikapcsolt az agyam, csak mi voltunk.

Szépen lassan került le rólunk a felesleges öltözet. Már csak egy fehérneműben voltunk mindketten.

Ekkor emelt fel és sétált be velem a hálóba. Óvatosan tett le a nagy szivacsra és helyezkedett el a lábaim között. Csókjaival a nyakamra, majd a melleimre tért át.

Nagyokat sóhajtoztam. Keze bejárta az egész testemet. Mélyen szippantottam a nyakába és szívtam magamba bódító illatát.

Nem tudom hogyan, de hirtelen csapott át egy kép az agyamon. Az a sok üzenet a titkos idegentől. Ő is mindig szépségemnek hívott benne. A két virágcsokor, ami ugyanúgy nézett ki, de nem foglalkoztam vele. És a maci illata. Tudtam, hogy ismerős volt nekem, de fel sem tűnt. Az Donghae illata volt. De ez a titkos idegen nagyon régóta küldözget dolgokat nekem.

Emlékszem, mikor először randiztam Donghaeval, utána jött egy üzenet, hogy ha közelebb kerülök egy bizonyos emberhez, akkor közelebb kerülök a titkos alakhoz is.

Donghae lenne, aki írogat nekem? Hirtelen toltam el magamtól és néztem rá üveges tekintettel. Kérdőn vizslatta arcomat, de én még mindig le voltam halva.

- Mi a baj szépségem? –simított végig az arcomon. Szépségem. Itt állt össze a kép.

- Te vagy a titkos idegen. -suttogtam.

- Mi? –nézett értetlenül.

- Te vagy a titkos hódolóm. –jelentettem ki hangosan és néztem bele ijedt szemeibe.