25. rész

Blair szemszöge

            Olyan rejtélyes volt, ami megijesztett. Mi lehet az, amit anno elfelejtettünk és olyan fontos, hogy most muszáj megtennünk?

- Mire gondolsz? –kérdeztem kíváncsian.

- Költözzünk össze! –jelentette ki egyszerűen, ami meglepett.

- Donghae, most jöttünk újra össze. Biztos ez lenne a legjobb lépés?

- Igen. Régen is ezt mondtad, de most nem engedem, hogy itt hagyjuk abba.

- Elhiszem és hidd el akarom is –simogattam az arcát- Csak várjunk legalább pár hetet.

- Rendben, de két hétnél tovább nem várok.

- Nem kell, csak legyen minden olyan, mint régen. –mosolyodtam el.

- Jó. –egyezett bele. Édesen megcsókoltuk egymást, majd szépen elnyomott minket az álom.

Reggel nem volt már mellettem, mire felkeltem, de hagyott egy üzenetet, hogy be kellett mennie a céghez. Este találkozunk majd nála. Nekem is el kellett mennem a bárba, gyakorolni. Szépen eltelt a nap, aztán folytattuk nála.

Egy hete tart ez az állapot, ami nagyon jó. Megvagyunk, újra visszaszoktunk ehhez. Ma délután lesz egy fellépésük, amire elhívott. Először meglepődtem, de azt mondta nagyon szeretné, ha ott lennék. Együtt mentünk oda és mire odaértünk a többiek már ott voltak. Valakit sminkeltek vagy öltöztettek.

- Sziasztok! –köszönt Donghae hangosan, ahogyan beléptünk. Minden szempár ránk szegeződött. Jobban megszorítottam a barátom kezét, mert megijedtem.

- Végre itt vagytok. –jött közelebb LeeTeuk és megölelt mindkettőnket.

- Régen láttunk Blair. –jöttek oda a többiek.

- Én is régóta nem találkoztam veletek. –mosolyodtam el végre.

- Akkor minden rendben és újra együtt vagytok? –kérdeztek rá, mire mindketten bólogattunk.

- De örülök. Nektek együtt kell lennetek. –örvendezett Hyukie.

- Köszönjük. –húzott magához a szerelmem. Ezután én helyet foglaltam a fiúk pedig váltogatták egymást nálam. Mindenki leült hozzám beszélgetni, ami nagyon jól esett. Donghaet elvitték készülődni, de egy percig sem unatkoztam. Kedvesek voltak és mivel már ismertük egymást, így könnyebb volt minden.

- Fiúk, ti jöttök! –szólt be egy statiszta, mire mindenki felkelt. LeeTeuk elmondott egy kisebb szöveget, majd elindultak, de előtte Donghae gyorsan odajött.

- Ügyes leszel. –öleltem meg.

- Reméljük. Sokat jelent nekem, hogy eljöttél. Köszönöm. –nézett a szemembe.

- Ez természetes. Szeretlek.

- Én is téged. –nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd ő is távozott.

Donghae szemszöge

Láttam Blairen, hogy kicsit megijedt a tömegtől, aki mind minket nézett az öltözőben, de aztán megszokta. Engem szinte azonnal elvittek sminkelni, így nem tudtam rá figyelni, de ahogy láttam nem unatkozott. A fiúk végig szórakoztatták és nagyon jól elvoltak. Örültem neki, mert ez fontos nekem. A csapat a családom és fontos, hogy mit gondolnak a szerelmemről, de nagyon szeretik Blairt, így én is boldog vagyok.

Ezután szóltak, hogy mennünk kell, de lőtte gyorsan odamentem az életemhez. Jól estek a szavai, aztán a fiúk után siettem.

- Olyan jó titeket nézni. Tényleg örülök, hogy minden rendben van. –mondta a vezetőnk.

- Köszönjük én is nagyon örülök.

- Sok szerencsét hozzá Donghae, tartsd meg! –mondta, majd előre sietett. Felmentünk a színpadra és innentől csak a számra gondoltam. Minden sikerült, nagyon jó koncertet adtunk. A végén a rajongók ordítását és sikoltását hallottuk, amit annyira szerettem. Olyan jó érzés volt, hogy ennyien szeretnek minket.

Visszamentünk az öltözőbe, ahol életem szerelme várt rám mosolyogva. Egyből hozzá mentem és szorosan megöleltem.

- Olyan jó voltál. Fantasztikusan csináltátok. –mormogta a nyakamba.

- Köszönjük édes. –húzódtam el, hogy meg tudjam csókolni. Édes táncot jártak nyelveink, de nagyon nem mélyíthettem el, mert ahhoz túl sokan voltak rajtunk kívül.

- Nincs kedved eljönni velem vacsorázni? –kérdeztem meg hirtelen.

- De, szívesen. –egyezett bele boldogan.

- Akkor hazaviszlek, aztán nyolcra érted megyek.

- Rendben.

Letisztáztuk a dolgokat a managerrel, visszaöltöztem és már indultunk is. Hazavittem Blairt, aztán nekem még el kellett mennem egy próbára.

Hétre haza is értem és egyből elmentem zuhanyozni. Felvettem egy inget és egy zakót estére. Elvégeztem még pár simítást magamon és már indultam is.

Csöngetésem után szinte azonnal nyílt is az ajtó. Tátott szájjal néztem végig Blairen. Egy gyönyörű ruha volt rajta. Haja begöndörítve, enyhe smink és egy szép magas sarkú. Fantasztikusan nézett ki.

- Úristen, de gyönyörű vagy. –bukott ki belőlem, mire kuncogni kezdett.

- Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.

- Indulhatunk? –tértem észhez.

- Persze. –gyorsan felkapta a táskáját és el is indultunk. Nem akartam szokásos helyre vinni, ezért kitaláltam egy kisebb meglepetést.

- Donghae, hová megyünk? –kérdezte, mikor már elhagytuk a várost.

- Majd meglátod szépségem. –kacsintottam és vezettem tovább. Kíváncsian nézelődött az ablakon, de mivel már teljesen sötét volt, így nem látott sok mindent. Lassan megérkeztünk a pontos helyre, így leállítottam a kocsit. Kiszálltam és kinyitottam az ajtót neki.

- Most már elmondanád, hol vagyunk? –nézett rám.

- Hamarosan megtudod. –fogtam meg a kezét és húzni kezdtem egy épületbe. Felértünk a legfelső emeletre, ahol egy megterített asztal várt minket a tiszta ég alatt. 

- Mi ez az egész? –kérdezte nevetve.

- Egy kis meglepetés. –vittem közelebb az asztalhoz, így megláthatta mire is gondoltam. Magasabban voltunk, mint a város, így az egészet láthattuk. Szépen ki volt világítva, elszakadva a tömegtől, így senki nem zavarhatott meg minket.

- Ez gyönyörű. –ámuldozott mellettem, ahogy meglátta a tájat, ami elénk tárult.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. –húztam ki a széket neki, majd én is helyet foglaltam. Mosolyogva nézett engem, amit nem tudtam hova tenni.

- Mi az? –kérdeztem kuncogva.

- Hihetetlen vagy.

- De azért szeretsz? –kérdeztem rá viccesen.

- Mindennél jobban. –fogta meg az asztalon a kezemet.

- Én is téged édes.

- Ez jól fog jönni a közel jövőben.

- Mire gondolsz? –kérdeztem értetlenül, mert ezt most nem igazán értettem.

- Hogy költözzünk össze!