15. rész

Blair szemszöge

            A légzésem kihagyott pár pillanatot, a szívverésem pár ütemet. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Ezt csak beképzeltem vagy tényleg megtörtént?

- Tessék? –kérdeztem nehezen.

- Blair szeretném, ha a barátnőm lennél. –mosolyodott el kedvesen.

- Én-én.. –nem tudtam, mit válaszoljak. Persze kedveltem Donghaet, de képes lennék vele egy kapcsolatban lenni?

- Tudom, hogy kedvelsz. Én többet érzek irántad, amit eddig féltem kimondani, de most már nem. Kérlek válaszolj!

- I-igen. –mondtam ki végül.

- Igen? Igen! –lepődött meg először, aztán hatalmas vigyorral a képén ölelt magához. Úgy éreztem jól döntöttem. Szerettem vele lenni, boldoggá tett és mindig mellettem volt. Ebben biztos voltam.

Egy hét telt el a bizonyos kérdés óta. Úgy látványosan boldogabbak lettünk. Amikor csak tud eljön a fellépésemre, megnézi, aztán együtt megyünk haza vagy vacsorázni.

Nagyon törődő és megbízható, ami engem nagyon meglepett. Mivel eleinte olyan bunkó és nagyképű volt, így azt hittem csak egy beképzelt idol, aki mindent megkaphat. De egyáltalán nem ilyen. Megbeszéltük, hogy nem szólunk egyelőre senkinek. A fiúk már tudtak róla, meg YiJung, de senki más. Nem is volt ezzel baj. Csak a gond lesz azzal, ha nyilvánosan is bejelentjük, amire én nem vágyok. Jól megvagyunk így, nem kell ezt szétkürtölni.

Egyik este éppen nálam filmeztünk. Miután elfogyasztottuk a rendelt ételeket, leültünk a kanapéra. Egyik kezével átkarolt, fejemet a vállára hajtottam. Ilyenkor annyival másabb, mint a színpadon. Persze jó értelemben.

Olyan tíz óra körül vége is lett a filmnek. Utána még beszélgettünk egy kicsit, ami egy lágyabb nyelvcsatában végződött. Nyakát öleltem, miközben ő az oldalamat cirógatta.

Halkan cuppogtunk, mikor a telefonja hangja zavart meg minket.

Először nem is foglalkozott vele, ugyanúgy falta ajkaimat, de én eltoltam magamtól.

- Vedd fel! –suttogtam közel hozzá. Újra betámadta párnáimat, mire kuncogni kezdtem. Közben a zsebéből előhalászta a mobilját.

- Háló? –kérdezte szinte a számba.

- Most? Rendben, szia. –tette le, majd nagyot sóhajtva csúsztatta vissza a készüléket a nadrágjába.

- Minden rendben? –kérdeztem óvatosan.

- Nem, be kell mennem a céghez. –állt fel komótosan.

- Most? –kerekedett ki a szemem.

- Igen, ne haragudj. –nézett rám sajnálkozó tekintettel.

- Miért haragudnék? Ha menned kell, menj. Majd holnap beszélünk. –nyomtam egy gyors puszit a szájára.

Összeszedte a cuccait, majd az ajtóban váltottunk egy utolsó búcsúcsókot.

Donghae szemszöge

Semmi kedvem nem volt ott hagyni Blairt. Olyan jól megvoltunk, már szükségem volt ezekre a meghitt pillanatokra, erre behívnak a stúdióba.

Valamikor éjfél után estünk haza a srácokkal és azonnal elaludtunk.

Két hét telt el. Mostanában szinte minden időmet a cégnél töltöm. Ha nem ott vagyok akkor otthon alszok a fáradtság miatt. Alig látom Blairt, keveset beszélünk.

Nagyon vágyom már rá, hogy egy kicsit együtt legyünk. A karjaimban lehessen és kimutassuk a szeretetünket. Még nem mondtam neki ki azt a bizonyos szót, de már rég tudom, hogy így érzek. Szeretem őt. A tökéletes nő számomra. Kedves, tehetséges, gyönyörű. Egy magabiztos nő, akit nem lehet megvezetni. Tudja mit akar, ha nem tetszik neki valami, ki mondja.

Egyik nap éppen ebédszünetem volt. Miközben tömtem magamba az ételeket, felhívtam az én kis szépségemet, hogy hallhassam a hangját.

- Szia Donghae! –szólt bele csilingelő hangon.

- Szépségem! Olyan régen láttalak. –szomorodtam el. A héten még nem is találkoztunk és már csütörtök van.

- Tudom, de sejthettük, hogy ez lesz. Ígérem, hogy egyszer meglátogatlak.

- Bármikor. –egyből jobb lett a kedvem.

- Ha elszabadulok a bárból. –kuncogott a viselkedésemen.

- Rendben.

- Hiányzol. –mondta halkan.

- Te is nekem. Most mennem kell, de ígérem, hogy hamarosan találkozunk.

- Rendben, menj csak.

- Szia szépségem. –tettem le a telefont.

Másnap szabad volt a délelőttöm. Tudtam, hogy Blair hamar bemegy dolgozni, hogy elpróbálják az új számokat. Ezért is döntöttem úgy, hogy meglepem őt.

Készítettem neki egy hatalmas virágcsokrot és el is indultam, hogy minél többet lehessünk együtt. Ahogy beléptem a bárba, sok készülődő embert láttam. Mindenki csinálta a maga dolgát. Ezelőtt még nem volt ilyen élményem. Megpillantottam Blairt, a színpad előtt. Valamibe nagyon bele volt merülve, így mögé surrantam. Eltakartam a szemét, mire felemelte a fejét.

- Jó látni szépségem. –suttogtam a fülébe. Levettem a kezemet szemeiről, szembefordult velem. Hatalmas mosollyal az arcán ugrott a nyakamba.

- De jó téged látni. Tényleg, hogy-hogy itt vagy? –húzódott el.

- A délelőttöm szabad, így gondoltam megnézlek. Mellesleg, ezt neked hoztam. –nyújtottam át neki a hatalmas csokrot.

- Köszönöm ez gyönyörű. –vette el.

- Nem szebb, mint te. –kacsintottam rá. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra.

- Gyorsan elviszem az öltözőmbe. –mondta és el is ment.

Blair szemszöge

Nagyon meglepődtem, hogy itt találtam Donghaet. Olyan jó volt látni, annyi nap után.

Gyorsan elrohantam az öltőzömbe, hogy vízbe tehessem a csokrot. Letettem a másik mellé, ami még mindig az asztalomon volt.

Eléggé kezdett elhervadni, így ki is cseréltem. Ekkor döbbentem le, hogy mennyire hasonlít a két csokor. Majdnem minden virágcsokor így néz ki, felesleges ezen gondolkodni.

Visszamentem hozzá a színpadhoz, ahol egyből egy mély, érzéki csókot váltottunk. De régen éreztem már a közelségét.

Egész délelőtt együtt voltunk. Hallgatta, ahogyan elpróbálom a számokat. Mosolyogva figyelte a próbámat.

- Nincs kedved eljönni velem ebédelni? Aztán vissza kell mennem. –kérdezte.

- De persze, menjünk. –egyeztem bele. Felvettem a táskámat és el is indultunk az egyik közeli étterembe.

14. rész

Donghae szemszöge

            Egy hét telt el az első ’randink’ óta. Azóta rengetegszer elhívtam valahova. Vagy egy italra vagy csak egy kis beszélgetésre. Volt, hogy filmeztünk.

Egyikőnk sem jelentette ki, hogy az randi, de az volt. Ha két ember bevallja egymásnak, hogy tetszik a másik és utána találkozókra járnak, az randi. És egyre jobban tetszik ez a lány.

- Donghae, te szerelmes vagy. –jelentette ki nyugodtan Eunhyuk. Egyik este felmentünk a tetőre. Vittünk pár italt és elbeszélgettünk.

- Dehogy vagyok. –nevettem ki.

- De igen. Randikat szervezel magatoknak, amikről vidáman jössz haza. Te egyre jobban beleestél. Te szereted. –nézett rám mosolyogva.

- Én szeretem. –mondtam ki halkan.

- A te szádból sem hallani ilyet sokszor. –veregette meg a vállamat.

- És most mit tegyek? Nem mondhatom meg neki. –néztem rá kétségbeesetten.

- Miért nem? –fakadt ki.

- Mi van, ha ő nem érez ennyit irántam? Mindent elrontanék, lehet ennyi lenne az egész. Amit nem akarok, mert jól érzem magamat vele.

- Miért ne érezne? Ő sem csupán kedvel téged, ezt a vak is látja. Mióta vagy ilyen nyafogós kislány? –nevetett jóízűen.

- Még nem mondom el neki. –határoztam el.

- Tedd, amit jónak látsz. Támogatlak mindenben. –bólogatott.

- Köszi.

Tudom, hogy igaza volt Hyukienak, de még nem tehettem meg ezt a lépést. Annyira élvezem a mostani helyzetet, nem akarom elrontani.

Várok egy kicsit és majd meglátom mi lesz. Addig is kihasználok minden időt.

Blair szemszöge

Egy hét alatt szinte mindennap találkoztam Donghaeval, valamilyen módon. Kezdtem úgy érezni magunkat, mintha együtt lennénk.

Egyik nap korábban mentem be a bárba, mint kellett volna. Leültem az egyik asztalhoz. Néztem, ahogyan a zenekar próbál, táncosok készülődnek. A pincérek készítik elő a helyet. Feltöltik a bárpultot. Elkezdtem egy új dalt írni. Teljesen belemerültem a sorokba, mikor egy újabb SMS-em jött. Ugyanattól az ismeretlen számtól.

„Szia szépségem! Lehet, hogy nem írok sokat, de azért figyellek néha. Mostanában igazán boldognak tűnsz. Gondolom még mindig kíváncsi vagy, hogy kivagyok? Hamarosan megtudod. Ahogyan közelebb kerülsz a megfelelőhöz, annál hamarabb megtudod ki vagyok.”

Az agyamat eldobom ettől az embertől. Közelebb kerülök a megfelelőhöz, megtudom ki ez az ismeretlen alak? Mit jelentsen ez? Nem volt időm ezen gondolkozni többet, mert mennem kellett öltözni. Minden jól ment, már a rendes ruhámba öltöztem vissza, mikor megint kaptam egy hatalmas csokrot.

Attól a titkos idegentől, aki eddig üzeneteket küldözgetett. Tényleg, még nem is hallottam a hangját. Eddig csak írogatott, de sosem hívott. Szóval ismerem. Ha nem ismerném, akkor felhívna. De így nem tudom milyen hangja van.

Ahogy ezen gondolkoztam Donghae jött be az öltözőmbe mosolyogva.

- Szia! –köszöntem vidáman.

- Csodálatos voltál este, gyönyörű hangod van. –jött közelebb és megölelt.

- Köszönöm. –jöttem zavarba.

- Kitől van a virágcsokor? –mutatott az asztalra.

- Nem tudom. Vagyis van egy titkos idegen, aki hónapok óta üzeneteket küldözget nekem. Meg ajándékokat is. Ez is tőle van, de még nem jöttem rá ki az. –meséltem el.

- Tényleg? Biztos egy titkos rajongód. –mosolygott.

- Nem tudom. Eleinte azt hittem egy őrült, de ma már másképp gondolom.

- Van valami sejtésed, hogy ki lehet az?

- Nem, fogalmam sincsen. De majdcsak rájövök. –bólogattam.

- Van kedved sétálni? Mehetnénk együtt? –ajánlotta fel hirtelen.

- Persze, csak gyorsan elkészülök.

- Akkor megvárlak kint.

Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, majd kimentem Donghaehoz. Először a városban sétálgattunk, majd hazakísért. Olyan kellemes volt vele lenni. Mindig volt valami témánk, nem voltak kínos csendek. Egyre jobban megismertük egymást, közelebb kerültünk egymáshoz.

Rá egy hétre éppen otthon takarítottam, pakolgattam, mikor megcsörrent a telefonom.

- Háló? –vettem fel.

- Szia szépségem. Zavarok? –hallottam meg Donghae hangját.

- Nem, dehogy. Mit szeretnél?

- Találkozhatnánk holnap este a parkban?

- Persze, de miről van szó? –kérdeztem értetlenül.

- Mindent elmondok, de majd ott. Akkor holnap találkozunk szépségem. –ezzel letette a telefont. Olyan izgatott volt a hangja. Nem tudtam elképzelni, mire készülhet.

Másnap miután elkészültem, el is indultam a megbeszélt hely felé. Nem öltöztem ki annyira, mivel nem tudtam hova megyünk vagy mi lesz. Egy szűk nadrágot választottam, világos felsővel. Hajamat egy oldalra sepertem. Felvettem egy magas sarkút és készen is voltam.

Már kezdett sötétedni. Nagyon szép idő volt, szerettem ezt az időszakot a napban.

Messziről megláttam Donghaet. Kék inget viselt, egy fekete farmerrel. Nagyon jól nézett ki.

Elmosolyodott, ahogyan meglátott engem.

Donghae szemszöge

Legyökerezett a lábam, mikor megláttam Blairt. Olyan gyönyörű volt, hogy el sem hiszem.

Ahogy odaért hozzám, megölelt. Ekkor éreztem meg isteni illatát.

- Szia! Mi ez a hirtelen találkozás? –kérdezte.

- Mindjárt elmondom. De előtte hadd mondjam meg, hogy gyönyörű vagy. –néztem végig rajta. Ez a ruha kiemelte hosszú lábait és formás idomait.

- Köszönöm. –pirult el kissé.

- Azért hívtalak ide, mert szeretnék kérdezni tőled valamit, ami már nagyon régóta fogalmazódik bennem. –kezdtem.

- Mi az? –nézett rám kíváncsian.

- Először féltem, hogy te mit gondolsz erről, de már nem bírok magammal.

- Akkor kérdezd meg!

- Blair lennél a barátnőm?

13. rész

Donghae szemszöge

            Mi? Jól hallottam? Tetszek neki? Jó ezen nem lepődök meg vagyis de. Más lánynál ezt természetesnek találtam, de nála nem. El sem hiszem, hogy ezt mondta.

- Komolyan tetszem neked? –esett le az állam.

- Igen Donghae. Az elején is tetszettél, de amit akkor tettél az undorító volt és meg is utáltalak egy időre. De az, hogy ennyit küzdöttél vigyáztál rám, törődtél velem és nem engedted, hogy bántódásom essen…

- Még szép hogy nem. –szóltam közbe.

- És hálás vagyok ezért.

- Akkor… csak azért kedvelsz, amiért ezeket tettem érted. –mondtam halkan.

- Nem dehogyis. Félre értetted. Nem azért. –szabadkozott.

- Pedig nagyon úgy tűnik. –néztem rá szomorúan.

Sóhajtott egy nagyot, majd hirtelen ajkaimra nyomta sajátját. A meglepődöttségtől először nem is viszonoztam. Nyakamnál fogva húzott közel magához. Amint észhez tértem egyből bevetettem magamat. Nyelvemmel támadtam meg puha párnáit, amit készségesen be is fogadott. Kezeimmel körbefontam a derekát, hogy még közelebb kerüljön hozzám.

Kis idő múlva váltunk el egymástól, de nem húzódtunk el teljesen.

- Most már elhiszed, hogy igenis tetszel. És nem az, amit tettél. –mondta közel a számhoz.

- Hát lehet kéne még egy csók, hogy biztosan elhiggyem. –mosolyogtam huncutul.

Kuncogott egyet, de adott egy édes kis csókocskát.

- Most már tényleg haza kéne mennem. –húzódott el.

- Dehogy kell. Nem akarom, hogy elmenj. Ott bárki bánthat. –érveltem magam mellett.

- Tudok vigyázni magamra. Köszönök mindent tényleg, de nem maradhatok itt örökre.

- Miért nem? Költözz ide! –ajánlottam fel.

- Még mit nem. Donghae haza megyek és nem lesz semmi baj.

- Bármi történik azonnal hívsz! –mutattam szigorúan rá.

- Igenis apuci. –kuncogott aranyosan.

Blair szemszöge

Elkészültem, összeszedtem a cuccaimat, majd indulni készültem.

- Tényleg köszönök mindent. –mondtam az ajtóban.

- Tényleg nem kell megköszönnöd. –mosolygott aranyosan. Most jöttem rá, hogy mennyire helyes ez az ember. Olyan férfias. Te jó ég, miket hordok itt össze-vissza?

- Akkor hamarosan találkozunk. –indultam el.

- Eljössz velem szerdán vacsorázni? –tette fel hirtelen a kérdést.

- Mi? –kerekedett ki a szemem.

- Gyere el velem vacsorázni! –jött közelebb.

- Nem is tudom. –húztam a számat.

- Ezzel megköszönhetnéd a tegnapit. –célozgatott.

- Az előbb még azt mondtad nem kell megköszönnöm. –nevettem.

- De ez egy jó indok lenne. –nevetett ő is.

- Rendben. –egyeztem bele.

- Szuper. Nyolcra nálad vagyok. –kacsintott. Mielőtt kiléptem volna az ajtón gyorsan megcsókolt.

- Szia Donghae. –köszöntem, majd eljöttem.

Nagy mosollyal az arcomon indultam el haza. Sok időm nem volt. Így gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem és már indultam is a bárba.

Mindent elmeséltem YiJungnak, aki türelmesen végig hallgatta az egészet.

- Ez a JuHwan egy igazi seggfej. Jó, hogy még viszonylag korán kiderült. –mondta a végén.

- Szerintem is. Miért nem hittem Donghaenak?

- Apropó, tényleg ilyen jól megvagytok? És randizni mész vele szerdán. –mosolygott.

- Nem randi csak vacsi.

- Igaz, tényleg nem randi. Hogy is képzeltem? –színészkedett, aminek az lett a vége, hogy mindketten hatalmas nevetésben törtünk ki.

A nap további része is jó hangulatban telt el. Szerencsére azóta nem hallottam JuHwanról, de nem is akarok.

Egyik nap már csak azt vettem észre, hogy szerda van. Ma megyek vacsorázni Donghaeval. Ami nem lesz randi. Vagy az lenne? Mindegy, ezen felesleges gondolkozni.

Időben elkezdtem készülődni, hogy készen legyek, mire ideér. Egy kis elegáns ruha mellett döntöttem. Krémszínű volt. Nem volt az a tipikus tapadós ruha, de nem is lengett. Pont passzolt rám. Egy hasonló színű magas sarkút választottam. Hajamat begöndörítettem, egy kis smink és készen is voltam. Az előadásaim miatt szerettem így öltözködni. Szerettem nőies és kifinomult lenni. Éppen egy kis parfümöt tettem magamra, mikor csengettek.

- Szia. –köszöntem vidáman.

- Úristen, de jól nézel ki. –nézett végig rajtam tátott szájjal.

- Köszönöm. -mosolyodtam el zavartan.

- Indulhatunk?

- Persze.

Gyorsan felkaptam a táskámat, majd elindultunk. Ő is nagyon elegáns volt. Imádtam, ha ingben volt és zakóban.

Miután mindketten rendeltünk beszélgetni kezdtünk.

- Mióta énekelsz? –kérdezte kíváncsian.

- Négy éve. Amióta Koreába jöttem.

- Nem hiányzik az otthonod?

- Hiányzik, de nem tudnám itt hagyni Koreát. Annyira megszerettem, itt vannak a barátaim, az életem. Imádom ezt a helyet. –mosolyogtam.

- Ennek örülök.

Végig jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, amíg be nem fejeztük a vacsorát. Ezután Donghae hazavitt, majd felkísért a lakásomig.

- Köszönöm az estét. Jól éreztem magamat. –mosolyogtam az ajtóban.

- Én köszönöm, hogy eljöttél. Én is élveztem.

- Akkor hamarosan találkozunk. –öleltem meg, majd egy puszit nyomtam az arcára.

- Jó éjszakát Blair. –mosolygott kedvesen, majd elment.

Szimpatikus volt, hogy nem nyomult és nem akart semmit. Tényleg nagyon jól éreztem magamat este. Nagyon jól elvoltunk és még jobban megkedveltem.

Kezdek tartani attól, hogy a végén még beleesek. Egyelőre tartom magamat, sosem adtam magamat oda olyan könnyen senkinek. Mindig is féltem a csalódástól, a sérüléstől.

Egyszer volt egy barátom, aki nagyon csúnyán átvert és dobott. Azóta vagyok ilyen. Mindig is a magabiztos, tudatos nőt mutatom, aki tényleg én vagyok, de emögött van egy énem, aki fél. Félek, hogy csak kihasználnak és átvernek.

Csak reménykedni tudok, hogy Donghaeval más lesz a helyzet.

12. rész

Donghae szemszöge

            Egyik este az ágyamon olvasgattam. Elég késő volt már, így mindenki pihent a házban.

Hirtelen a telefonom csöngésére lettem figyelmes.

- Háló? –vettem fel.

- Donghae –hallottam meg Blair zokogó hangját.

- Blair jól vagy? Mi történt? –lettem ideges és pattantam fel az ágyamról.

- N-nem –csuklott el a hangja.

- Hol vagy most?

- A parkban.

- Azonnal megyek. –ezzel lecsaptam a telefont. Bepattantam a kocsimba és egy őrült módjára kezdtem el vezetni. Tudtam melyik parkra gondol. Megálltam és rohanni kezdtem. Egyszer láttam meg egy síró lányt a földön. Szaladni kezdtem felé, majd leguggoltam mellé.

- Blair? Istenem mi történt?

- M-me-meg… -nem tudta kimondani, mert újra sírni kezdett. Szorosan magamhoz öleltem. Fejét mellkasomba temettem és próbáltam nyugtatgatni. Remegett a karjaim között, szörnyű volt így látni őt.

- Bántottak? –kérdeztem halkan, mire csak bólintott egy aprót.

- Ki volt az? –lettem egyre idegesebb.

- Ju-JuHwan. Megütött többször is. –nézett fel rám, de ahogy kimondta újra zokogni kezdett.

- Jól van, már nincs semmi baj. Itt vagyok. –szorítottam magamhoz. Tudtam, hogy bántani fogja. Csak egyszer kerüljön a kezeim közé, azonnal megölöm.

Nem állt el Blair sírása. Megértem, kitudja miket csinált vele az a szemét. Lassan felálltam és őt is húztam magammal. Felvettem a karomba és sétálni kezdtem a kocsim felé.

Szorosan temette arcát a vállamba. Elmentem az én külön lakásomra. Nem akartam haza vinni, itt pedig senki nem keresné.

Lefektettem az ágyba, majd hoztam neki egy bögre forró teát.

- Semmi baj szépségem. Nem engedem, hogy többé bántson téged. –simogattam a hátát.

Lassan kezdett halkulni, majd elhúzódott tőlem. Szemei vörösek voltak a sok sírástól. Arcán egy hatalmas vörös folt volt, amit az a szemét okozott.

- K-köszönöm. –mondta halkan.

- Semmit nem kell megköszönnöd. –simogattam az arcát.

- Igazad volt. Ne haragudj, hogy nem hittem neked. –nézett mélyen a szemembe.

- Szépségem, sosem tudnék haragudni rád. Soha többet nem fog hozzád érni az a barom. Ebben biztos lehetsz. Most próbálj meg aludni.

- Nem, nem bírok. –rázta a fejét.

- Ne félj, itt leszek.

Nehezen rávettem, így befeküdt a takaró alá. Ki akartam menni, hogy nyugodtan pihenjen, de meghallottam erőtlen lágy hangját.

- Kérlek, ne menj el.

- Nem fogok. –ültem le mellé mosolyogva és simogatni kezdtem a haját. Nehezen aludt el, de én továbbra is csak simogattam.

Hogy tehet valaki ilyet egy nővel? Undorító. Úgy sajnáltam szegényt, hogy át kellett élnie egy ilyet. Olyan gyönyörű volt. Annyira szerettem ezt a lányt. Mindennél jobban. Nem bírtam ott hagyni, ezért befeküdtem mellé. Szorosan átöleltem, majd lassan én is elaludtam.

Reggel hamarabb fent voltam, mint ő. Gyorsan kiszálltam mellőle, hogy ne legyen feltűnő.

Elmentem valami reggelit csinálni, főztem kávét.

Mire elkészültem, hangokat hallottam a hálóból, így gyorsan bementem.

Blair szemszöge

Egy idegen ágyban keltem fel. Nem tudtam hol vagyok, hogy mi történt. Csak reménykedtem, hogy ez ne JuHwan lakása legyen. Fájt a fejem és arcom, így egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Pillanatok múlva jelent meg Donghae a szobában. Értetlenül néztem rá.

- Jó reggelt! Hogy érzed magadat? –ült le az ágyra.

- Fáj a fejem, meg az arcom. Mi történt?

- Sírva találtalak a földön. Megpróbáltalak megnyugtatni, de nem tudtalak, így elhoztalak a lakásomra, mert nem akartalak ott hagyni. –mesélte.

- Ohh…én köszönöm. –néztem barna szemeibe.

- Nem kell megköszönnöd. –fogta meg a kezemet. Egy darabig csak ültünk így. Nem szóltunk semmit, csak néztük egymást.

Nekem tetszik ez az ember, nagyon is. De nem merem kimondani. Félek, hogy csalódni fogok, hogy csak egy kört akar, aztán elhagy.

- Jobb lesz, ha megyek. –húztam ki a kezemet és álltam fel.

- Nem, nem mehetsz el. Kérlek maradj, csináltam reggelit. –ellenkezett.

- Nem vagyok éhes…

- Maradj itt! Mármint örökre, vagy egy időre. –szólt közbe.

- Mi? –kerekedett ki a szemem.

- Nem akarom, hogy visszamenj. Egy ideig költözz ide, itt senki nem talál meg és nem törhetnek rád. Szeretném, ha itt maradnál. –jött közelebb.

- Donghae, én ezt nem fogadhatom el. Erre nincs szükség. –hátráltam.

- Én akarom ezt. Kérlek, tudni akarom, hogy biztonságban vagy. Maradj itt! –kért határozottan. Egy darabig csak gondolkoztam, majd végül válaszoltam.

- Rendben, de nem örökre.

Hatalmas mosoly ült ki az arcára és szorosan magához húzott. Kicsit meglepődtem, de viszonoztam az ölelését. Átfontam a derekát és nagyokat szippantottam az illatából. Olyan, mintha már ezerszer éreztem volna ezt az illatot.

- Akkor menjünk enni. –zökkentett ki a gondolkodásomból.

- Komolyan mondtam, hogy nem vagyok éhes. –mosolyodtam el halványan.

- De enned kell. Nagyon vékony vagy. Meg ne sértődj, eszméletlen az alakod, de enned kell.

Kuncogtam a bókján, majd leültem vele enni.

- Miért csinálod ezt? –kérdeztem két falat között.

- Már mondtam, mert tetszel. És jó érzés törődni veled. –nem nézett a szemembe.

- Mi tetszik neked bennem? –erre már rám nézett.

- Kedves vagy és gyönyörű. A szemembe mondasz mindent, tehetséges vagy. Az alakod egyszerűen tökéletes. Mindened tetszik. –mondta őszintén.

- Kezdetben bunkó voltál. Miért?

- Őszintén először csak le akartalak fektetni. Hiszen ismersz milyen vagyok. De mikor kezdtél megtetszeni, ez eltűnt. Többet akarok tőled, mint egy kalandot.

- Akkor jó. –mosolyodtam el.

- Miért? –nézett értetlenül.

- Mert te is tetszel nekem.  –ismertem be egyszerűen.

11. rész

Blair szemszöge

            Nagyon ideges és dühös lettem, Donghae miatt. Hogy képzeli, hogy ilyeneket mond a

barátomról? Tudom, hogy nem bántana engem.

Egyedül töltöttem az egész délutánomat, JuHwan csak este ért ide hozzám.

- Szia kicsim! –engedtem be. Egyből nyomott egy csókot ajkaimra, de eltoltam.

- Te tényleg megfenyegetted Donghaet? –tettem keresztbe karjaimat.

- Miről beszélsz kicsim? –nézett értetlenül.

- Válaszolj a kérdésemre! –néztem rá dühösen.

- Nem, persze, hogy nem. Hogy képzelsz ilyet rólam?

- Akkor Donghae csak kitalálta volna az egészet? –kérdeztem gúnyosan.

- Beszéltél vele? Itt volt? Megmondtam, hogy ne találkozz vele! –emelte fel a hangját.

- Ne tereld a szót! Megfenyegetted. Hogy lehetsz ekkora bunkó? Komolyan mindenkire féltékeny vagy, aki hozzám szól? –ordítottam.

- Dehogyis kicsim, csak nem bízom benne. –jött volna közelebb, de elmentem.

- És bennem sem bízol?

- De, persze, hogy bízok. Kérlek ne legyél dühös, felejtsük el. –húzott magához és kezdte el csókolgatni a nyakamat. Azonnal ellöktem magamtól és lekevertem neki egy pofont.

- Undorító vagy. Tűnj el innen azonnal! –nyitottam ki az ajtót és mutattam a folyosó felé.

- Kicsim ezt nem csinálhatod. –rázta a fejét.

- Valóban? Soha többé nem akarlak látni, ennyi volt az egész. Tűnj el a lakásomból!

Sértődötten vágtatott ki az ajtón, majd hatalmas csattanással csukta be.

A földre rogytam és sírni kezdtem, hogy lehettem ekkora hülye, hogy bedőltem neki? Olyan átvertnek és bénának éreztem magamat. sokáig ültem a földön, mikor egy SMS-t kaptam.

„Rég írtam neked. Nem bírlak elfelejteni, nem is akarlak. Szeretlek Blair. Tudom, nem tudod, ki vagyok, de rá fogsz jönni. Mindig veled leszek.”

Megint attól a titkos valakitől jött. Ekkor jutott eszembe a maci. Bementem a szobámba és magamhoz öleltem. Olyan nagy volt és puha, tökéletes az ilyen pillanatokban. Mélyen szippantottam magamba az illatát, ami nagyon ismerős volt, de nem tudom honnan.

Így aludtam el nehezen, a macit ölelve.

Reggel rosszul keltem. Egy darabig még feküdtem az ágyban, majd hirtelen ötlettől, előkaptam a telefonomat.

„Nem tudom kivagy, de köszönöm a macit. Valami kiindulási pontot adj meg magadról!”

Írtam a titkos idegennek. Nem kellett sokáig várom és meg is érkezett a válasz.

„Neked bármit szépségem. Találkoztunk már a bárban, ahol dolgozol. Gondolkozz egy kicsit. Csókollak”

Ötletem sem volt, hogy ki lehet az. Már találkoztam vele a bárban? Esetleg egy alkalmazott?

Nem volt sok időm ezen gondolkozni, mert mennem kellett dolgozni.

A nap gyorsan eltelt, este pedig az öltözőmben készültem, mikor egy hatalmas virágcsokrot kaptam. Nem volt benne semmi kártya, semmi.

Ekkor jött egy újabb üzenet.

„Szia szépségem. Csak szerencsét akarok kívánni az előadás előtt. Kíváncsian várom.”

Micsoda? Itt van? Gyönyörű virágcsokor volt. Írtam neki egy gyors választ, majd elindultam a színpad felé. A dalok közben végig pásztáztam a szememmel a tömeget, de még így sem tudtam rájönni ki lehet az.

Donghae szemszöge

Két nap telt el azóta. Egyik nap éppen a városban intéztem a dolgaimat, mikor egy ismerős arccal találtam szemben magamat a kávézóban.

- Szia! De régen láttalak. –köszöntem neki vidáman. Ezt róla nem lehetett elmondani.

- Az biztos.

- Nem innál meg velem egy kávét? –pont jó helyen futottunk össze.

- Legyen. Egyezett bele.

Leültünk egy eldugottabb helyre, ahol nyugodtan beszélgethettünk. Sok téma szóba jött, de nem beszélt a barátjáról. Így kényesen rákérdeztem.

- És hogy vagytok JuHwannal? –fintorodtam el kissé.

- Szakítottunk. –hajtotta le a fejét. Először döbbenet látszódott az arcomon, majd úgy váltott át örömmé. El sem hiszem, annyira örültem neki. Persze próbáltam leplezni, de nehezen ment.

- Hogy-hogy? –kérdeztem rá.

- Egy hete szakítottam vele. Igazad volt, félreismertem. –nézett szomorúan a szemembe. Sajnáltam, mert most bántotta az a seggfej.

- Bántott téged? –szorítottam ökölbe a kezemet.

- Nem, vagyis fizikailag nem.

- Sajnálom.

- Mit? Mindig ezt akartad, csak nem értem miért? –nézett kérdőn rám.

- Mert sokkal jobbat érdemelsz. És mert kedvellek, így rossz volt mással látni téged.

- Te lennél a jobb?

- Remélem. –mosolyodtam el, majd menni készültünk.

- Vigyázz magadra és szólj, ha szükséged van valakire. Szia szépségem. –mondtam, majd azonnal eljöttem. Nem vártam meg a válaszát. Éreztem, hogy néz engem. Annyira örültem, hogy nincs vele az a barom. Így az enyém lehet.

Blair szemszöge

- Nagyszerű voltál kislány. A fizetésedet átutaltam a számládra. –mondta YiJung az egyik előadásom után.

- Köszönöm, holnap találkozunk.  –öleltem meg, majd elindultam haza.

 A kedvenc parkomon mentem keresztül éjszaka, mikor egy alak jelent meg előttem.

- Rég láttalak Blair. –szólalt meg mély hangján. Azonnal felismertem.

- Mit akarsz? –kérdeztem félve.

- Szakítottál velem azért a senkiért. Aki csak kihasznál téged és átver.

- Ezeket te csináltad. –mondtam keményen, mire egy pofon csattant az arcomon. Könnyes szemekkel néztem rá.

- Ne beszélj így velem! Ő több mindent megad neked, mint én? –kérdezte gúnyosan.

- Miről beszélsz? –remegett meg a hangom.

- A kis idolodról. Láttalak titeket a kávézóban. Biztos jó az ágyban, azért hagytál el.

- Nem vagyunk együtt. Hazudsz… -nem tudtam befejezni, mert egy újabb pofon csattant az arcomon. A földön landoltam az ütéstől.

- Gondold át a helyzetedet! –sziszegte, majd még egyszer a földre lökött és elment.

Erőtlenül próbáltam feltápászkodni, de nem ment. Remegtem a félelemtől és a sírástól. Egy ember jutott az eszembe, így hívni kezdtem.

- Háló? –szólt bele.

- Donghae.

10. rész

Blair szemszöge

            Jól esett, hogy a fiúkkal lehettem egész éjszaka. Nem éreztem magamat egyedül és fel is vidítottak. Ittunk pár pohárral, miközben végig beszélgettünk.

- És hogy vagytok? –kérdezte Eunhyuk.

- Jól, nagyon jól. –válaszoltam mosolyogva.

- Valami bensőségesebb infót akartunk hallani. –néztek rám huncutul.

- Semmit nem fogtok hallani. –nevettem.

- Akkor nincs kedvetek táncolni? –kérdezte Siwon.

- Menjetek csak, én levegőzök egyet. –mondtam, majd kisétáltam a teraszra.

Donghae szemszöge

Ahogy kiment Blair, Eunhyuk egyből hozzám hajolt.

- Menj utána! Legyetek egy kicsit egyedül. –súgta, hogy a többiek ne hallják.

Nem kellett kétszer mondania, azonnal felpattantam és utána mentem. Háttal állt nekem, így nem vett észre. Elég hűvös volt kint, ezért lekaptam magamról a zakómat és ráterítettem.

Hirtelen kapta hátra a fejét. Ahogy meglátott elmosolyodott.

- Köszönöm. –fordította vissza a fejét.

- Valami baj van? –álltam mellé szorosan. Minél közelebb voltam hozzá, annál jobb volt.

- Nem csak, csak jó itt lenni egy kicsit. –nézte a város fényeit.

- Zavar, ha álldogálok veled?

Válaszként csak megrázta a fejét. Egy ideig néztük a várost, de az én tekintetem inkább rátévedt. Olyan gyönyörű volt. Hiába volt sötét, én tökéletesen láttam.

Haja szépen omlott a vállára, finom illata áradozott belőle. Annyira szeretném, ha az enyém lenne. Észrevette, hogy őt nézem és félve pillantott rám.

- Lehet nem kéne ilyet mondanom, de gyönyörű vagy. –ismertem be halkan.

- Köszönöm. –hajtotta le a fejét elpirulva.

- Nézd Blair, én tényleg szörnyen sajnálom, amit akkor mondtam. Esküszöm, hogy nem gondoltam úgy.

- Semmi baj, nem haragszom. –mondta kedvesen.

- Komolyan? –kerekedett ki a szemem.

- Igen. Gondolkoztam és tudom, hogy nem gondoltad komolyan. Megbocsájtok.

Örömömben csak magamhoz húztam, jó szorosan. Éreztem, hogy meglepődik, de viszonozta az ölelésemet. Nagyokat szippantottam édes illatából és élveztem a helyzetet.

- Donghae, kérdezhetek valamit? –húzódott el.

- Persze.

- Tetszem neked? –kérdezte kíváncsian.

Hirtelen a levegő is elakadt bennem. Most mit válaszoljak? Bevallhatom neki itt és most és akkor az enyém lehetne. De szereti a barátját, nem akarom tönkre tenni. Miket beszélek én? Tőlem nem vehetnek el egy lányt sem, főleg nem Blairt.

- Igen. –mondtam teljesen határozottsággal.

- Miért? –kérdezte ledöbbenve.

- Nézd, kedves vagy, jó fej. Téged nem érdekel, hogy ki vagyok, a szemembe mondasz mindent. Úgy kezelsz, mintha nem lennék idol. Ami őrült jó érzés.

- De nekem barátom van. –távolodott el.

- Tudom és szörnyű a tudat, hogy nem lehetsz az enyém. Én kedvellek Blair.

Blair szemszöge

Teljesen ledöbbentem Donghae vallomásán. Igazából nem tudom hova tenni. Eddig olyan bunkó volt, lekezelő, most pedig olyan őszinte.

- Kérlek, ne ijedj meg! De már el kellett mondanom. –folytatta halkan.

- Nem semmi, csak meglepődtem. És most jobb, ha megyek.

- Ne, ne menj el! –nyúlt utánam.

- Fáradt is vagyok, majd találkozunk.

Azonnal eljöttem a klubból és meg sem álltam hazáig. Otthon lefeküdtem, de nem jött álom a szememre. Csak gondolkoztam a történteken.

Másnap semmi dolgom nem akadt, így takarítottam, főztem ebédet, majd ebéd után lepihentem egy kicsit. Mikor már elnyomott volna az álom, csöngettek.

- Szia! Ez a tied. –mondta az idegen és a kezembe nyomott egy csokis dobozt.

- Mit keresel te itt?

- Téged. Látni akartalak és beszélni veled. –jött bentebb.

- Miről akarsz beszélni?

- Tegnap én már elmondtam, mit érzek. Azt szeretném, ha te is elmondanád. –komolyodott el.

- Donghae, nekem barátom van, akit szeretek.

- Ne mondd ezt! És azt se, hogy semmit nem érzel irántam.

- Nem mondom, mert jó fej vagy és szimpatikus. De akkor se hagyom ott a barátomat.

- Ha ő nem lenne, akkor járnál velem? –nézett kíváncsian.

- Nem tudom. Nem fogok a karjaidba esni azért, mert idol vagy. Sokszor bunkó vagy, öntelt és nagyképű. Engem nem az az ember érdekel, aki a színpadon van. Hanem az igazi.

- Itt van. Ez vagyok én. –mutatott magára.

- Sajnálom Donghae, most jobb, ha mész. –toltam az ajtó felé.

- Blair, kérlek, csak gondold át.

- Nincs mit átgondolni.

- De van! Én kedvellek, nagyon. Tudom, hogy tetszem neked.

- De szeretem JuHwant. –jelentettem ki határozottan. Nem akarta felfogni ésszel.

- Te nem tudod milyen. Előtted mutatja a jó fiút, közben meg egy senki. Engem is megfenyegetett, hogy maradjak távol tőled, különben kitálal a sajtónak.

- Hazudsz! Hogy mersz ilyet mondani? Sosem tenne ilyet.

- Esküszöm, hogy igazat mondok. Blair, meg akarlak óvni tőle. –jött közelebb.

- Ez az én dolgom, ne avatkozz bele! Sosem bántana engem, mert szeret. Most pedig tűnj el innen! –folytattam határozottan.

- De ne felejtsd el, én mindig itt leszek.

Nem válaszoltam csak bezártam az ajtót. Felzaklatott ezzel a hazugsággal. JuHwan szeret engem, nem tenne ilyet.

Donghae szemszöge

Csalódottan mentem le a kocsimhoz és indultam el haza. Nem hitt nekem és tudom, hogy képes lenne bántani őt. He ha megtudom, hogy hozzáért, megölöm. Otthon ledobtam a cuccomat és az ágyamra vetődtem.

- Hogy ment? –kérdezte Hyukie.

- Rosszul. –mormogtam.

- Nyugi, jobb lesz, csak neki is kell egy kis idő. Rá fog jönni, hogy a barátja egy seggfej.

- És, ha nem? Nem fogom tudni elviselni, hogyha bántja őt. Pedig képes rá.

9. rész

Donghae szemszöge

            Haboztam egy kicsit a válaszommal. Képes lennék rá? Képes vagyok kimondani, hogy mit érzek? Igen. Én szeretem, akarom őt. Mi állít meg ebben? Gyenge lennék? Nem, nem vagyok az. Lee Donghae nem gyáva alak.

- Blair az. –nyögtem ki határozottan. Félve néztem rá és meglepődöttséget láttam rajta. A szája is tátva maradt, majd lassan észhez tért.

- Az a Blair, akit én is ismerek? –kérdezte még mindig lesokkolva.

- Igen.

- Úristen. De hogy? És ezt tudja?

- Nem tudom. Eleinte csak le akartam fektetni, hiszen ismersz. –kuncogtam, mire bólintott mosolyogva- Aztán egyre jobban megtetszett. Majd miután összevesztünk, lelkiismeret fordulásom volt és zavart, hogy utál. Majd megtudtam, hogy barátja van. Féltékeny és dühös lettem, amiért nem velem van. És egyre jobban megszerettem és nem mondok le róla. Az enyém lesz. –jelentettem ki határozottan.

- Én szurkolok neked tesó. Nektek. –mondta kedvesen.

- Komolyan? –döbbentem le.

- Igen. Blair gyönyörű lány. Bevallom, nekem is nagyon tetszett, de nem ennyire vagy még nem. De most már tudom, hogy te mit érzel iránta, így nem akarok közétek állni.

- Neked tetszett?

- Persze, még most is. Olyan közvetlen és szép és minden, amit te is elmondtál. Hajrá tesó, mert ő tényleg megérdemli, hogy küzdjenek érte.

- Köszönöm hyung.

Először meglepődtem, hogy neki is tetszik Blair, de aztán megbékéltem vele. És hálás voltam, amiért átadja nekem a terepet. Imádom a fiúkat, mert mindig számíthatok rájuk.

Fáradtan mentünk haza az étteremből, majd szinte azonnal aludni ment az egész csapat.

Blair szemszöge

A kanapémon ébredtem fel. A hangulatom nem lett jobb, de muszáj volt bemennem, dolgozni.

Elpróbáltuk a dalokat, amivel elment az egész nap. Este már a fellépésen is túl voltam. Mire visszamentem az öltözőmbe egy csokor virág fogadott. Nem volt kártya, se semmi.

Megkérdeztem a futárokat, az ott dolgozókat, de senki nem tudta kiküldte. Ekkor kaptam egy SMS-t, amiben ez állt: „Nem a barátod küldte az üzenetet. Hanem egy másik fiú, aki odáig van érted és sokkal jobban megbecsülne, mint a barátod. Fantasztikus voltál ma. Csók”

Ötször is elolvastam az üzenetet, de még mindig ledöbbenve ültem a tükör előtt. Ki ez? Le volt rejtve a száma, így rá se kereshettem. Remélem nem valami idegbeteg őrült, vagy ilyesmi.

Nem volt sok időm ezen gondolkozni, mert kopogtak. JuHwan jött be rajta.

- Szia kicsim, nagyon jó voltál. –mosolygott kedvesen.

- Köszi. –mondtam halkan.

- Nézd, én nagyon sajnálom a tegnapit. Nem akarom, hogy egy ilyen apróság miatt rosszban legyünk. Kérlek, bocsáss meg! Szeretlek és hiányzol.

- Rendben, megbocsájtok, de ne féltékenykedj, mert nincs rá okod. –álltam fel.

- Tudom kicsim. –ölelt meg, amit viszonoztam. Szorosan hozzábújtam. Jól esett végre olyan karjaiban lenni, aki igazán szeretett.

- Indulhatunk? –húzódott el tőlem mosolyogva.

- Még összeszedem a cuccaimat, de a kocsinál várj meg! Mindjárt megyek. –mondtam, majd úgy tett, ahogy mondtam. Nem vittem magammal a rózsát, mert nem akartam, hogy kérdezősködjön. Még mindig kíváncsi vagyok, hogy ki küldhette, de rá fogok jönni.

Egy hét telt el azóta. Nem kaptam semmilyen jelet az idegen felől, így ráhagytam a dolgot. Biztos csak valaki szórakozgatott.

Jól megvagyunk JuHwannal is, szeretem őt. Ma is éppen őt kísértem a reptérre, mert elutazik egy hétvégére, valami tárgyalások miatt.

- Vigyázz magadra édes. Hiányozni fogsz. –szorított magához szorosan.

- Te is nagyon vigyázz. Hívj, amikor csak tudsz.

- Rendben kicsim. Szeretlek.

- Én is téged. –egy hosszú édes csókot váltottunk, majd elment. Lassan indultam vissza a kocsimhoz és egyből haza mentem. Mivel csak este kell mennem a klubba, így az egész napom szabad volt. Pihentem egy kicsit, aztán takarítottam. Éppen ebédet csináltam, mikor érkezett egy üzenetem. Megint attól az ismeretlen számtól.

„Szia Blair. Remélem tetszett a virágcsokor? Kíváncsi leszek, mit szólsz a következő ajándékhoz….”

Ahogy ezt elolvastam, csöngettek. A vér is megfagyott bennem, majd óvatosan az ajtóhoz mentem. Kinéztem, de nem láttam senkit, ezért kinyitottam. Egy hatalmas doboz volt ott. Lassan behúztam a lakásomba, majd megrúgtam egy kicsit. A kezembe vettem egy esernyőt és kinyitottam. Semmi veszélyes dolog nem volt benne. Jobban kinyitottam és megláttam egy hatalmas plüss macit. Akkora volt, hogy alig tudtam átölelni.

Ekkor jött még egy üzenet: „Ez a maci olyan édes, mint te. Ő mindig veled lesz.”

Nem bírtam tovább ezért visszaírtam neki. „Ki vagy te? Miért írogatsz, és miért küldözgetsz ajándékokat? Egész nap utánam koslatsz, jobb dolgod nincsen?”

Vártam pár percet a válaszra, ami meg is jött. „Nyugodj nem vagyok őrült megszállott. Csak egy férfi, aki szeret téged. Egyelőre nem mondok semmit magamról, de ki fogod találni szépségem. Csókollak”

Az agyamat eldobom ettől a valakitől. Inkább lenyugtatom magamat és nem törődök vele. Lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Eszembe jutott a maci. Magamhoz vettem és megnéztem. Tényleg nagyon aranyos volt és puha. Úgy döntöttem megtartom. Bárki is legyen, aki ilyeneket küldözget, kiderítem.

Donghae szemszöge

Hosszú, kemény és fárasztó napok után döntöttünk úgy, hogy páran elmegyünk az egyik bárba. Pont ahol Blair is fellépett. Sajnos az előadása végére értünk oda, de láttuk, hogy leül a bárba, így mis oda mentünk.

- Csatlakozhatunk? –szólaltunk meg, mire hátra kapta a fejét.

- Persze, gyertek. –mosolygott kedvesen. Mind helyet foglaltunk az egyik kis asztalnál.

- Hogy-hogy egyedül vagy? –kérdezte Eunhyuk.

- JuHwan elutazott valami tárgyalás miatt. Így a hétvége és a mai napot egyedül töltöm. Ezért maradtam itt egy kicsit lazítani. –mondta.

Felcsillant a szemem, hogy egyedül van. Akkor most nyugodtan lehetek vele. Nem mintha érdekelne a barátja, de így jobb.

- Akkor nem bánod, ha ma este veled tartunk? –kérdezte Siwon.

- Ugyan, dehogyis. –kuncogott.

Nagyon jól telt az esténk. Végre vele lehettünk. És kihasználom, amíg egyedül van.